Amikor felszereltem a tűzoltóság állományába, 1550 Ft. beosztási illetményt határoztak meg fizetésem részeként. Ez a havi bérnek, a borítékba tett forintoknak túlnyomó többségét alkotta. Kaptam még a rendfokozatra és a már munkával eltöltött évekre pótlékot is. A személygépjármű vezetése, valamint az évek során elismerésként kapott címek ugyancsak megemelték a havi járandóságomat. Tűzoltói pályafutásom során hét alkalommal készült parancs a magasabb beosztásba helyezésemről. A nekem adható alezredesi rendfokozat és az elfutó évek pótlékai növelték ugyan a béremet, de a meghatározó mindig a beosztásra számfejtett pénz maradt. Ahogy az idő múlt, úgy vált természetessé az is, hogy a fizetésem emelkedik. Negyven év után, városi parancsnokként mégse lehetett köztem és a tegnap felszerelt újonc között tátongó szakadék a havi keresetet illetően.
Megőriztem és kíváncsiságból most áttekintettem fizus papírjaimat. Bizonyítják-e, hogy mikor és milyen mértékben szabadult meg korlátaitól a pénzünk romlásának folyamata, mennyiben követte a tűzoltók illetményének rendezése az inflálódást? Igazán pontos adatok hiányában találok-e választ a saját magam által feltett kérdésekre, a valóságnak közel megfelelőt?
Amiről korábban említést tettem, a hét növekvő beosztás 13 év alatt történt meg. Ez idő alatt a beosztási illetményem négyszer nagyobb lett. Nem gondolnám, hogy mögötte a forintunk említésre érdemes gyengülése állna. 1987-től 1999-ig viszont tizenhétszeresére nőtt. Aztán ez is megduplázódott a visszalévő hat esztendőmben. Ez már igazán pénzünk romlása volt. Az állam törekvését láttam, igyekezett tenni azért, hogy a tűzoltók életkörülményei ne változzanak kedvezőtlen irányba. Az akkor feltételezett gondoskodás mintha hiányozna. Az életét ha kell, ma is kockára tevő "kis" tűzoltó fizetése szégyenletesen kevés. Nem gondolom, hogy az országos vezető, a felügyeletet gyakorló miniszter, a szakszervezet igaz szívvel harcolna a bérek emeléséért. Meg is vannak a következményei, jól láthatóak. A szolgálat zavartalan ellátását már-már veszélyeztető létszámhiányról van szó.
Tizenhat civil évet már magam mögött tudhatok. Ennyi idő alatt a nyugdíjam majd forintra pontosan megkétszereződött. A mindenkinek egyforma százalékos értékű emelés azt eredményezi, hogy a nyugdíjak közötti különbségek egyre csak növekednek. De a piacon mindenkinek egyazon áron kínálja gyümölcseit a kofa, frissen sült hófehér kenyerét a pék. A szabályok alkotóinak biztosan van annyi sütnivalójuk, hogy ezt látják. Akkor miért nem változtatnak, miért nem tesznek rendet végre? Azért, mert nemtörődöm emberek, hozzá még buták is! Ha komolyan gondolják, hogy az éhező embereket jóllakathatja a hat élelmiszer árának megvalósított befagyasztása, akkor nincsenek kétségeim. Nemcsak buták, végtelenül gondatlanok is.
A saját nyugdíjam értéke is kevesebbet érő lett. Még szerencse, hogy a munkáltatóm annak idején nem játszadozhatott az illetményemmel kénye-kedvére, ezért ma könnyebben élem meg pénzem elértéktelenedését. Nagyon sokan köszönhetik annak az alacsony nyugdíjukat, hogy a munkáltató becsapta az államot. Adócsalás ez a javából, él is ezzel a vállalkozói világ, mert egy normális kontrollnak talán még a szándéka is hiányzik.
Azért ha így romlik tovább a forintunk, jobban járhat a gyors fagyhalállal a hajléktalan, mint a kuckójában didergő ember a lassú éhhalállal? Szörnyű dolog még leírni is ilyet, hát még megélni, meghalni! Közben szaporodnak a milliárdosok, megy az ország előre, nem hátra! Vagy fordítva? Hogy is van ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése