Kerestem és találtam is öt olyan magyar nótát, amelyekkel merészkedtem megköszönteni ma este Náci bácsit, neve napján a cigányt, aki fénykorában a száztagúban húzta. Tíz éve ismerem, talán. Nagyvárosból költözött ide a lányaival. Már annak is sok éve, hogy először együtt, hosszabban muzsikáltunk egy szoros baráti körben.
Közös ismerősünknek, bajtársamnak halotti torát ülve(Neki én ígértem meg, ha elmegy, arról megemlékezünk, még a résztvevőket is megbeszéltük.) az öreg engedélyt kérőn nézett rám:
-Az eresz alatt fecske fészekkel kezdhetem? -kérdezte. Bólintottam és már húzta is.
Volt, aki megkönnyezte és már jött is a következő dallam. Nem igazán emlékszem ilyen visszafogott, kulturált, mégis dalos és kedves összejövetelre, ahol déltől este hétig gyertyával megvilágított arckép nézett ránk újabb dalok megszólaltatására buzdítva bennünket. Az öregnek én diktáltam egyiket a másik után és ez láttam, tetszett is neki. Miheztartás végett azért mindig tudtomra adta, hogy ki a prímás, ám gyakran intett, most én következek. Hagyományos kontrával kísért, míg én Őt egy másik dallammal, halkabban, de vele együtt a vájt fülnek is tetszően.
Megyek a kiskocsmához a dalok szövegével a zsebemben. Viszem neki a kisfröccsöt és meggratulálom. Mutatom a dalokat. Az "Anyám szívét" Ő ismertette meg velem. Az "Éjszakázó ember vagyok"a cigányról szól, aki az életét a muzsikával töltötte el, akinek annyi is elég volt a boldogságához, ha könnyeket csalt egy ember szemébe. Az "Így mulattak régen, szép Magyarországon" az egyre fogyó muzsikát juttatta eszébe, míg az "Amikor még gyermek voltam" az élete múlását. Végül a "Megkértem egy piros rózsa ágat" mutattam és daloltam el csendben, tudva, hogy ez a legkedvesebb neki.
A hegedűmet hiányolta, én pedig az övét. Elment hát és meghozta. A húrokat stimmelte, a vonót gyantázta, majd a hangszert felém nyújtotta. Meglepődtem, nagy ez a tisztesség! Zavarban is voltam, mert az eldúdolt dalok közül többet még soha nem is játszottam. Sikerült oldanom azzal, hogy a nótájára kérdeztem rá és már húztam is, Ő pedig énekelte: ..cigánynak születtem...sátor az én palotám... cigány asszony az anyám.
Sor került ezután az ajándék dalokra is, szerintem egészen jól debütáltam. Laci is felfigyelt rá, aki ma éppen negyvennyolc éves, hát elhúztam az ő nótáját is, amit Gizi a társa nagy érdeklődéssel hallgatott és az éneklésbe be-be segített.
Náci Bácsinak visszaadtam a hegedűjét és megköszöntem, hogy azon játszhattam. Az öreg cigány mosolygott és elárulta, hogy a hangszerét nem igazán adta másnak és amiért én megkaptam, annak keresni kezdte az okát.
-Kedveljük és szeretjük egymást, nem így van?
-Dehogynem, csak ilyeneket nem szoktunk mostanában kimondani. -felelte mosolyogva.
Jó éjszakát kívánva csendben becsuktam az ajtót és még sokáig hallottam a hegedű egyre halkuló szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése