2011. január 25., kedd

Emberformálás

   Az illetékes tárca kísérleteket folytat az oktatással. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan és következetesen sikerült is sok minden bevált jót tönkretenni. Meghaltak a falusi kis iskolák, pedig egy jó pedagógus házaspár ma is sikeresen láthatná el feladatát az alsósok között, meg a falu közművelődésében. Nem ám beletömni a NAT-ot a gyerekek fejébe, inkább írni és olvasni, köszönni tanítani őket. Tüzet szítani a lelkükben s a kezükbe lámpást adni, amely segítségével jól eligazodnak majd a felsőbb iskolákban.

    A világ nagyot változott. Gyermekkorom iskoláját vissza nem kívánhatom, mégis...
A Papkertben gyomláltuk a tanító veteményesét, almát szedtünk Ligeten és ha kellett - már nagyobbacskán- , a szikrázó havat taposva tengerit törtünk februárban. Tettük mindezeket önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül, közös örömmel és vidámsággal. Az ilyen foglalatosságokat ma összefoglaló néven társadalmi munkának hívják, pedig hát annál sokkal több volt az. Emberformáló eszköz!

    Megelégedéssel fogadtam azt a hírt, hogy tanuláson kívüli munkához is kötni tervezik az érettségit.  Csak óvatosan, nehogy a gyerek akár csak képzeletben is hátat fordítson annak, mint ahogy Marit látjuk, akit komlószedés közben kaptam lencsevégre, aki egyébként szorgalmasan teszi a dolgát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése