A nemzetközi jogot egy igazán élvezhető humorral megáldott ember adta le. Az óráin figyeltem és amit mondott, az lekötött. Egy csoport viselkedett néha illetlenül. Az előadásokon nem voltak mindig jelen, de ha beültek, rendetlenkedtek. Nem zavart volna bennünket, ha szép csendben verik a blattot, de ők a több sorral előttük ülőkkel is tudatták a kontra betlit. Korunknál fogva gyakran rendre utasítottuk a csikó csapatot és ideig-óráig csendben is maradtak. Ők voltak a hármasokhoz tartozók, akik nem titkoltan tartották mindenkinél többre magukat, akik készületlenségük ellenére is biztosak voltak tanulmányaik eredményes befejezésében. Nagyképűek voltak és haszontalanok. Senki nem kedvelte őket.
Az idő gyorsan kiszórta a fejekből a renitens iskolai társaságot. Évek múlva azonban olyan fogalmakat ismerhettünk meg alaposan és részletesen, amelyek rájuk emlékeztettek, mint például a kizárólag vele kapcsolatba hozható, rá vonatkozó, megfigyelt, ügynök, tartótiszt, előnyben részesülést igazoló irat, beszervezési nyilatkozat, fedőnév, közbeszerző, közhatalmat gyakorló, politikai közéletben résztvevő és így tovább. Egyre csak szajkózták, egy-egy embert besároztak, néhányról csak levakarták a rárakódó jövőt, de a múltjukhoz már nem érintették a szikét. Bő húsz év alatt egyetlen parlament sem akarta tájékoztatni a választókat az ügynökökről, azok teljes listáját nem hozták nyilvánosságra. Pedig kíváncsi rá mindenki, akiknek nincs a nevük lajstromba véve. Talán csak azért, hogy megtudják, velük miért történt akkor és úgy, ez és az. Vagy csak látni szeretnék, hogy ülnek e még belőlük a nagy házak padjaiban. Helyette azonban csend van. A rendszer átalakulgatása óta titkosított dokumentumok sem érdekelnek igazán senkit. Talán a szürke állampolgárt, igen, őt lehet, hogy még foglalkoztatja. De kinek fontos az ő kíváncsisága?
Jó, hogy most a csapból is kifolyó nagy ügyek, a média törvény, az alkotmányozás, a véget nem érő korrupciós botrányok, országértékelések és hasonlók elterelik az emberek figyelmét a besúgókról, ám azok bántása nélkül jó lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba, mert másképpen soha nem lehet rend. Mert "könnyű" annak, aki már tudja, hogy az őt körülvevők közül kit illik, vagy kell megtagadnia!
Elképzelhető, hogy a nagyobb városokban azért foglalkoznak a galambok irtásával, mert azokat falba beépített ügynököknek hiszik? Lehet, hogy igazuk van, de az biztos hogy ezek a madarak gond nélkül élnek együtt a verébbel is. A héja meg mindig messze jár, ezért zavartalanul könnyebbíti meg magát a közélet tisztaságát jelképező hivatali párkányokon. Meg aztán József Attila se él már, aki szóvá tenné, hogy lehallgatják a telefonját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése