Éhezik a szót!

    Nemrégiben aranyos dolog történt meg velem a TESCO-ban. Ide pedig idegeskedni szoktunk eljárni, mert megemelték az árat, nincs az a termék, amit éppen keresünk, átrendezték a gondolát, nem találjuk a szavatossági időt, egymást lökdössük, túl hosszú a pénztárnál a sor és még folytathatnám. Ezen a napon egyedül jöttem bevásárolni és ilyenkor a felírt lista alapján gyorsan végzek. Nagy kocsit toltam magam előtt, mert azért a cetlin a felsorolás a kenyérnél és tejnél sokkalta hosszabb volt. A pénztáraknál a gondolák közepéig nyúltak a sorok. Beállok és megsaccolom,ez jó negyed óra, legfeljebb 20 perc.

Érdekes, ez mostanában nem zavar, mindegy, hogy kevés, vagy több a pénztárnál dolgozó leányok száma. Mindig őket csodálom, a fáradhatatlannak tűnőket, a kemény fizikai munkásokat és mégis udvariasan mosolygókat, köszönőket.

   Minap a nagypostán jártam a szokásos csekkeket befizetni. Kevés nyitott ablak, hosszú sorok. Feszültségüknek hangot is adó emberek. Az utolsó ablaknál álltam, még ketten előttem, hamar odaérek. Nem volt szerencsém. Az engem közvetlenül megelőző idősebb hölgy a megtakarított pénzecskéjét kívánta jobb körülmények közé helyezni és ez egy macerás ügylet. Kivárom hát, ezt a szőke kislányt ott az üveg kalickában csak nem csalom meg! Rám is nézett, elnézést kérően.

Felesleges volt, nem először láttam, most is úgy dolgozott mint egy bajnok. Közben a kezemben levő sárga papírkára pillantva azon tűnődtem, miért fizetünk a városkánkban ilyen kiugró nagyságú díjat a vízért. Egy nagy darab melák ember a hátam mögött az ügyintézőt kezdte ki egyre hangosodó morgásával. Félreléptem, hogy jól lásson és szóltam, hogy dolgozik, látja? Behúztam a nyakam, csend lett.

   A TESCO-ban meg a sorban, mögöttem egy idős néni, aki ahogy haladunk, le-lehajol és előbbre tologatja kosárkáját. Felemelem azt és a kocsimba teszem azzal, hogy a célnál majd átadom. A mama 80 év körüli lehet, de mégis, valahogy olyan kortalan. És ömlik belőle a szó. Kedves olvasóm, láthatod, én is szeretek dumálni, de most a tökéletesen megfogalmazott, kerek és ízes mondatok befogták a számat. A tíz perc alatt egy egész életet ismerhettem meg jelentéktelen részletektől mentesen, amiben most itt a gubanc. A papa beteg, teljes kiszolgálásra szoruló. Jól megvannak azért és dicsekvően hangzott, hogy még kijönnek a nyugdíjból.

Egyet kérdeztem mindössze, mivel későinek találtam a házasságkötésük időpontját.

  -Való igaz, jól látja, elég sokáig kérettem magam! -felelt így és kacsintott huncutul.

Eközben a pulthoz érkeztünk és én elsőként a kis kosárkából pakoltam ki, majd a nénit is magam elé engedtem. A fizetnivalókat még javában emelgettem fel a szalagra, amikor beszélgető társam elpakolta erszényét és megemelte szatyrát.

Fejbólintással köszöntünk el egymástól. A szeme tele volt hálával, köszönettel és örömmel, talán még egy kicsit fátyolos is volt.
   Ennyibe került jót tenni valakivel! Magamnak is szereztem egy jó napot.