Május 16-án, születésnapi köszöntést kaptam telefonon a gyermekemtől. Nem elég, hogy én Szent Borbála napján születtem, másnap meg is látogatott és ajándékot is hozott. 25000 napos lettem, ez volt a tréfás, kedves köszöntés lényege. Lassan a hatodik éve már ennek. Eszem ágába nem jutott volna, hogy napokra vetítve kiszámoljam az életkoromat. Elég az, ha időnként mások kapcsán foglalkoztat a sajátom. Nagy a család, gyakori a születésnap, talán tavaly tavasszal is egy ilyen alkalommal készült ez a felvétel. Bottal járó,deres hajú emberhez hogyan is illik egy ilyen mosolygós fiatalasszony? Talán éppen ezt kérdező tekintetemet látva vált derűssé feleségem arca. Egymás mellett ülve a padon természetessé válik az összetartozásunk és ezt mintegy megerősíti a háttérben pirosas szirmait bontogató bokor.
Egyikünknek a nyáron kerek lesz az évfordulója. Remélem, hogy az ünnepelt számára emlékezetesre fog sikerülni az a nap, a frissen szerezett örömei miatt. A következő esztendő a közös hatalmas elköteleződés, az aranylakodalom éve. Ha akkor újra a padon ülhetünk, mindent meg fogok tenni azért, hogy ne kérdőjelet láss, hanem a bennem mindig is meglevő szeretetet. Elfut gyorsan négy évszak. Ugyanebben az évben már a húsz is kerek valamelyikünknek. Hála Istennek, sok a születésnap, számos a családon belüli ünneplés lehetősége. A legszűkebb körben is évente harminc a születés-és névnapok száma. Ezt azért már gazdagságnak hívják! Megjegyzem, hogy szép ünnep az is, - még ha ritkábban is fordul elő -ha "csak úgy" ülünk le mindannyian egy asztalhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése