Balázs Judit

Ha megkérdeznéd

Ha megkérdeznéd, mit jelentesz nekem,
Csak annyit mondhatnék;
Nem többet, mint az egész életemet!

Minden lélegzetem érted éltet,
Minden gondolatom belém éget.
Millió csoda, mit szemedben látok,
Bőröd selymessége megbabonázott.

Egyetlen érintésedtől testem életre kel,
Egyetlen pillantásod a mennyekbe emel.
Nyakamra adott csókjaid poklot jelent,
Ha nem érezhetem ajkaid örökre testemen.

Ha megkérdeznéd, mit jelentesz nekem,
Csak annyit mondhatnék;
Szavakkal kifejezni nem lehet!

Örökre szeretlek!

                                                                                                    

 

 

                                                                                                                                             

                                            

 

Balázs Judit: Érzések

 

 

Érzelmek, irányíthatatlan, kavargó érzések.
Szavak, melyeket jó sorrendbe rakosgatni nem lehet.
Gondolatok, önző, féltékeny, önpusztító, gyilkoló.
Örök arcok, feledhetetlen fényképek, tűzben lángoló.
Ki vagyok én?
Gonosz szörnyeteg, mely a sötétben nyitja vörös szemét;
Ártatlan angyal, ki oltalmaz és mindenkit megvéd.
Mindent perzselő lángoló, pokoli tűz;
Vagy gyengéd érintés, árnyat adó szomorúfűz.
Átélt élmények, sosem létezett emlékek;
Kitalált gondolatok, elhangzott, igaz szavak;
Százszor tört szívek, hamis érzelmek;
Suttogó ölelések, egy jól ismert, vágyódó hang.
Ki vagy te?
Te, ki boldog, örök szenvedésem okozója,
Te, ki édes fájdalmam egyetlen névadója.
Szeretetre éhes, pusztító farkas lélek,
Drága, szerelmesem, egyetlen hű ellenségem.
Feszítő mellkas, tomboló szív,
Értelmetlen harcok, feneketlen sír.
Végtelen sorok egy papírlapra írva,
Fájdalmas végzet, életemet nyomva.