Együtt

 

Aranyosi Ervin: Együtt

Házat építettem és te kibélelted,
szerető csodáddal szép fészekké tetted!
Szántottam, vetettem, s amit learattam,
étellé formáltad, s tőle jól lakhattam!

A munkám gyümölcsét kezed alá tettem,
gondoskodásodtól, boldogabbá lettem.
Mutattam a példát az új nemzedéknek,
s te ott voltál nekem végső menedéknek.

Gondoztad a kertet, gyermeket neveltél,
egy apró világot boldoggá szerettél.
Én adtam az erőt, te a szelídséget,
közösen formáltunk élő jövőképet!

Együtt így alkottunk szerető családot,
mely kezünk nyomától lett élhető, s áldott!
Külön nem ment volna, tehetetlen lennék,
s nagyon hiányozna a sok közös emlék.

 

Tompa Mihály: Fecske, gólya

Téve hosszu, terhes útat
– Melyet a szél is megúnhat, –
Kikeletkor megjövétek!
Rongyos, szennyes volt a fészek…
Ezt a dolgot hozni jóra:
Volt az első, – fecske, gólya!

Ülni aztán a tojáson,
Lesve, várva, hogy kivágjon;
Majd nevelni a családot,
Mely öt-hat tagból is állott,
Védeni, gondoskodni róla:
Munka volt az, fecske, gólya!

S a kicsinyek hogy kiszálltak,
Vége lőn az enyhe nyárnak:
S mig a haraszt meg nem csördűl:
Utra keltek seregestűl
No biz ezért fecske, gólya!
Ide se jöttetek volna!

 

Nógrádi Pap Gyula: Hegyek között

Van házad, amelynek kertfái alól
A sárga rigónak vidám dala szól.

Van fegyvered is s mély hangu kutyád
S elhallani kürtöd a bérceken át!

Van pince hegyedben és ó-bora láng,
Hogy kedvre deritsen olykor, ha ivánk.

És tűzhelyed őrzi gondos feleség
S játsznak körülötte pajkos kicsikék!

Oh, mért szaladoznál még kincsek után?
Áldd érte a sorsot s többet ne kívánj!