"nagyon kell szeretni Téged"

 

 

 Várnai Zseni: Gyermek

Gyermek, nagyon kell szeretni Téged,                      

Mert végtelen a gyöngeséged.

Az ifjú sarjú ott künn a mezőn

Szopós kicsiny bárány a legelőn,

Tátogó csőrű tollatlan madárka

Nem olyan gyönge, nem olyan árva...

Gyermek, nagyon kell szeretni Téged. 

Ha nem étetnélek, éhen is vesznél,

Ha nem karolnálak, váltig fekhetnél,

Ha nem fürkészném, mi bánt, mi fájhat,

Mikor kis ajkad sírásra lázad;

Ha szívem írt nem lelne rája,

Úgy ami fáj, csak fájna, fájna...

Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.

 

         Nagy Bandó András: Ha az út

Ha az út dombra visz,

hát menj föl a dombra!

Hogyha a sűrűbe,

hát menj be a vadonba.

 

Ha az út hegyre megy,

hát menj föl a hegyre.

Ha meg a kaptatón,

te csak kaptass egyre.

Ha az út bércre tart,

hát csak szedd a lábad!

Örülj, ha csúcsra érsz,

célod megtaláltad.

Ha majd a völgybe tartsz,

lassabban is léphetsz.

Rájössz a völgy ölén,

mi mindent megértesz.

 

Tudd: a világ állandó.

Megváltoztathatatlan.

Te megváltoztathatod,

csak légy nyughatatlan.

K.László Szilvia: Tarisznyába való vers

Lehet szegény, aki gazdag,

s lehet gazdag a szegény,

csak az fontos, milyen kincs ül

bent, a szíved rejtekén.

Ha megtanulsz mosolyogni,

észreveszed, ami szép,

rádöbbensz majd, amit te adsz,

mások azt nyújtják feléd.

Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,

rakj el minden szép mesét,

na hagyd, hogy a kedved rontsa

buta, bántó, rossz beszéd!

Ülj le néhány gondolattal,

                                                                                hallgasd, hogyan hegedül,                                  mert ha veled van a fejed,

soha nem vagy egyedül! 

 

Endrődi Sándor: Aranypor

Valamit mondok neked, fiacskám,

Mit méltó, hogy elmédbe véss:

A bátorságot soh'se zavard össze

Azzal, mi - hencegés.

Árok van előtted? Ne kicsinyeld kérlek,

Kudarc a jutalma minden hencegésnek.

Bizonyítsd be tettel, hogy ügyes, bátor vagy,

S akkor mondd a "Hopp"-ot, mikor átugrottad.

Mi nehéz, mi könnyű? Soh'se gondolj rája,

Csak fogj a dologhoz istenigazába.

A nehéz is könnyű lesz a törekvő jónak,

S a könnyű is nehéz a - nem akarónak.

Nem akarsz dolgozni? Akkor minden hiába!

Sült veréb nem repül az ember szájába.

Barázda sem dől ki pihenő ekébül

S bizony aratás sincs sehol - munka nélkül!

 

 

 

 

Sokat ígér a föld, mit magad szántottál,

De azért, barátom, soh’se bizakodjál,

Ne nézd aratásnak, ami csak virágzás –

Emberé a munka, Istené az áldás!