Névrokon?

     Közel lakik, hát nem postáztam a húsvéti üdvözlő lapomat, meglátogattam a nővéremet. Beszélgetésünkből két dolgot papírra rögzítettem, hogy a beígért dolgokról meg ne feledkezzek. Sok mindenről váltottunk szót. Én ráértem, a frissen sült lángos is finom volt. Régi emlékek, versek, dalok, persze mind előjöttek. Ismét bebizonyosodott a mi gazdag gyerekkorunk. Petőfi Szeptember végén c. versét ma sokféleképpen hallhatjuk, de mi ketten gond nélkül énekeltük el Huszka Jenő zenéjével. És ha minden testvérem ott van, biztos vagyok abban, hogy hangszalagjainkkal egyformán zenésítettük volna meg a költő sorait. 

Amikor hazaérkeztem, a You Tube segítségével régi dalokat kerestem. Nem először teszem ezt, szívesen hallgatok fülembe mászó könnyűzenét. Teszem ezt annál is inkább, mert a televízió készülékben az érdemtelen, a semmitmondó ismétlések tömkelege éli világát. Van persze olyan is, amit szívesen látok, de azokat -és engem is- tönkre teszi az idétlenül sok reklám. Most éppen  Halász Rudolf jutott eszembe, aki sok minden más mellett dalszövegeket írt, zenét is kabarét is szerzett. Őt miért választottam? Talán a neve miatt, mert a megegyező vezetéknevünk mellett én másodikként az ő keresztnevét viselem. Sorokat idézek az általa megírt, most frissen meghallgatott dalaiból, igazolandó a szerző slágereket teremtő egyszerűsége:

 

   Rám nézett biztatón, nem tudtam hol vagyok. Csak a szépre emlékezem. Minden út hozzád vezet. Mint a napfény, oly feltűnő., mert ördög és angyal ő. Ki tudja, még talán az ég egyszer rám nevet. Lehet könny nélkül élni, ha fáj a szív...és még sorolhatnám a korabeli neves előadók által megszólaltatottakat, de "Nem zavarom tovább"- mondja ezt már Ákos Stefi, gyermekkorom egyik legismertebb táncdalénekesnője.  

Közel egy órát töltöttem el az 1940-60-as évek könnyűzenei világában. Kikapcsolódtam, semmi egyéb nem járt a fejemben, csak Karády Katalin és a többiek. És Halász Rudolf dalszövegei a szerelemről, az abból mindig megszülető örömökről és bánatokról.

Érzelgős, korosodó ember vagyok. Na és ezt miért ne vállalnám be?

   A lángosok mellett a nővérkém kenyeret is sütött, krumplisat. Adott is belőle, finom csemegeként etette magát. A "dalestem" végére majd el is fogyott.