Very Important Person

   Tűzoltó alhadnagy koromban enyém volt a járás valamennyi önkéntes tűzoltója. Akkor még a legkisebb faluban is szertár őrizte a tűzoltó felszerelést és azoknak voltak felelős gazdái. Nagy munkát jelentett számomra is az egyesületek évente megtartott tűzoltóversenyeinek megszervezése, lebonyolítása. Egyre nehezedő feltételek mellett, de hosszú éveken keresztül jól sikeredtek ezek a megmérettetések. Egyféle ünnepek is voltak a seregszemlék, ahol az emberek jó ismerősként találkozhattak egymással. Beszélgethettek örömeikről. gondjaikról, eredményeikről, büszkén mutathatták be gyermek és ifjúsági rajaikat is. A feladat lehetett akár a kihalófélben levő kocsifecskendő szerelés, azt éppen olyan fegyelmezett komolysággal hajtották végre, mint az akkoriban újnak számító 800-as kismotorfecskendő versenyszámát. 

    A felsorakozott versenyrajok meghallgatták az ünnepélyes megnyitót, amelynek záró mondatait azonnal követte az elsőnek kisorsolt csapat szerelési gyakorlata. Amikor az időm engedte, rövid időre megálltam néhány mondat erejéig egy-egy település önkéntes tűzoltóinál. Ugyanezt tehették az elöljárók a meghívott vendégekkel együtt.

Amikor csak lehetett, az eredményhirdetést közös ebéd, majd a büfés sátraknál pohárcsengés követhette, az elismerést kifejező.                                                                                                                  Egyszer aztán bevezették a VIP sátrat. Szokatlan dolog volt ez a megkülönböztetés az emberek között. Kezdetben maguk a fontosak is idegenkedtek ettől. De aztán belejöttek és elvárták a talán ki sem érdemelt fokozottabb figyelmet. Amennyiben a körülmények lehetővé tették, a sátor helyett akár egy épület elkülönített helységét kellett vendégfogadásra berendezni. Ilyen megkülönböztetést mi soha nem lettünk volna képesek saját fejünkkel kiötölni, fentről jövő utasításról volt szó. Very Important Person, különleges elbánásban részesítendő vendég. Versenyeinket tanácselnökök, hivatalok vezetői, gazdasági egységek igazgatói, elnökei látogathatták, soha nem igényelték a külön helyet a sokadalomban. A vatikáni egyház feje pedig nem látogatta meg a rendezvényeinket. Az igazi VIP vendégek pedig ott futottak a pályán, az idejüket és energiájukat mások biztonságáért tékozló- és feláldozó önkéntes tűzoltók.

Sok-sok név táncol képzeletben a szemem előtt, ők az egyesületek parancsnokai. Tanártól a kovács mesterig, mind nagyszerű emberek. Szabadidejüket feláldozva tették a dolgukat a tűzesetek megelőzése, a tűzoltás hatékony és szakszerű elvégzése céljából. A kevés kivételtől eltekintve ezek az emberek nem kapták meg közösségüktől a nekik járó méltó elismerést. Azután ennek az önkéntes mozgalomnak az élete halódó üggyé vált. A tűzvédelmi jogszabályok megújítása után a fejlődésre való törekvésről még olvashattunk is.  A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 142/1974. /IX.25./ VB.sz. határozatából citálok: "ki kell dolgozni az önkéntes tűzoltó egyesületek fejlesztésére az V. ötéves terv időszakára vonatkozó szükséges intézkedéseket." Ki is dolgozták azokat, ám "pénzt, paripát és fegyvert" nem igazán adtak a végrehajtáshoz. A helyi tanácsok, önkormányzatok többsége a kényelmes megoldást választotta, nem biztosított se anyagi, se erkölcsi támogatást, példát vett a szakmai irányító szervek és az állam nemtörődöm magatartásáról. Néhány helyen vállalkozások tartották életben gróf Széchenyi Ödön katonáit és külföldi testvér-települések segítettek. 

 

   Hosszú szünet után a VIP vendégként viselkedő hivatalnokok rájöttek arra, hogy nem a tűzoltó egyesületek működési engedélyének megvonására kell intézkedniük, mert ez történt az ezredforduló környékén. Helyette a kiképzést kell megvalósítani és korszerű eszközt adni az önkéntesek kezébe. Csak velük együtt biztosítható a hivatásos laktanyáktól távoli fehér foltok színesre festése, a segítségnyújtás időben történő megvalósítása. Ennek biztató jeleit látom több településen a megyénkben is. Talán újra lesznek színvonalas versenyek is, ahol jóízűen, együtt fogyaszthatja el közös sátorban ebédjét a meghívott vendég és a "kis" tűzoltó.

Vadász Laci bácsi, Pécsvárad egykori önkéntes tűzoltóparancsnoka erre -mint annyiszor,
most is-  azt mondaná: "Adja Isten, hogy így legyen!" Mert hát Laci bácsi volt sokadmagával a versenyeken az a VIP vendég, az a különösen fontos személy, akinek járandósága a megbecsülés, a köztisztelet és az emberek szeretete volt.