Méltóságom mézesmadzagja

   95/46/EK irányelv, 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1997.évi LXXXI. törvény szabályozások soraiból féloldalnyi ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ-t kaptam Orbán Viktor levelének hátoldalán. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki azt elolvasná. Annyira picurka betűkkel íródott a szöveg, hogy annak tartalmát a nyugdíjas társadalom tagjai közül nagyon sokan azért nem ismerik meg, mert már nem látnak jól, mert a régi szemüvegüket "kinőtték" már, újra pedig nem futja a havi ellátmányból. Sokakat nem érdekel, hogy személyes adatait a nyugdíjbiztosítás szervei felhasználhatják kormányzati tájékoztatás céljából. Legtöbbünket nem is érdekel a Magyar Államkincstár túlszabályozott adatkezelő tevékenysége. Most pedig, amikor lehallgatási botránytól hangos a mi kicsi országunk, bohókásan álságos ez a kisbetűs oldal.

   Ha egy levél feladóját jól ismerem és egyenes embernek tartom, felesleges, hogy magyarázkodjon, elolvasom amit írt, nem kutakodok azon, vajon honnan tudja lakcímemet. Igaz, miniszterelnökünket nem ismerem jól. Amit ő mond, amit róla mondanak, egyike sem győz meg kormányfőnk őszinteségéről. Agyonszabályozott világunkban minden bizonnyal jogszabályi kötelezettségének tett eleget az adatkezelési tájékoztatóval. 

 

   Régóta ugyanazon a Szilváskert-i domboldalon élek. Címemet egy kapkodva elsietett jogszabály miatt megváltoztatták. A mostani levélen sem a régi, sem pedig az új lakcímem nem szerepel. Kitaláltak egy harmadikat, egy nem létezőt. A postás a nevem alapján azért kézbesítette, felbonthattam hát MAGYARORSZÁG KORMÁNYA és a Magyar Államkincstár Budapest 1989 feladókként megjelölt borítékot. Helytelen címzés miatt produkálhat az élet furcsa dolgokat, ezért hát egy korábbi kormányfői - hasonlóan fontos- levél kapcsán írásban kértem lakcímem kijavíttatását. Évek teltek el azóta, hát nem sikeredett. Most már lemondok erről. Megértettem, hogy nem terhelhetem az állam apparátusát ilyen piszlicsáré ügyekkel, amikor annyi fontos tennivalójuk van. Megértettem, de nem fogadtam el! A lakcímem pontossága számomra nem apró-cseprő ügy, de jelentős és lényeges!

 

   Tisztel és honfitársának tart. Ez utóbbit azért nem fogadhatom el, mert a hazafiságról, hazaszeretetről biztosan tudom, egészen más elképzeléseink lehetnek. A minap javasoltam is a facebook számos oldalán, hogy a parlamenti patkóban minden ülés előtt hangozzék el Radnóti Miklós Nem tudhatom című, csodálatos költeménye.

   Nem sikerült a koronavírust megfékeznünk, valótlan állítás az első bekezdésben. Nem sorolom a vírus terjedését segítő kormányzati döntéseket, vagy éppen azok hiányát, de én nem vettem részt nagygyűléseken, nem látogattam vadas kiállításokat és focimeccsre se mentem ki szurkolni.

   A 80 ezer forintra millió társamnak égetően szüksége van. Talán ebből futja majd számukra a karácsonyi asztal ünnephez méltó terítésére, egy-egy szerény ajándékra a kis unokának. A 13. havi nyugdíj teljes összegének visszaépítése a jóleső ígéretek kategóriájába tartozik az inflációkövető nyugdíjemeléssel együtt. Mézesmadzag,  jutott rögvest az eszembe.  Olyan kiadások ezek, amelyek mögött nem áll féltve őrzőn gazdasági teljesítmény, annál inkább a jövőnket megnehezítő hitelek sokasága.

   Az inflációt követő nyugdíjemelésekkel nem sikerült addig se megvédeni a nyugdíjak értékét. Vagy a pénzünk romlásának fokát állapítják meg valótlanul, vagy a tejet és kenyeret adják a kufárok mindegyike hamisan magas áron. A "természetesen továbbra is" mondatrész így vált hát mosolyom tárgyává.

   Nekem ne köszönje meg! Én nyugdíjasként már nem járulhattam hozzá senki sikereihez. Kiszolgáltatott helyzetben élek, élünk. Megállapodások kötésére -amiről beszél- még esélyünk sem volt, engem legalább soha nem kérdezett meg komolyan semmiről. Amikor mégis kitöltendő papírost küldött, azt olyan formában cselekedte, hogy esélyem nem volt a véleményem kifejtésére.  

   Dátumot nélkülöző levele végén Magyarország miniszterelnökeként kíván jó egészséget. Ilyet még nem tett velem kormányfő. Pedig amióta élek, volt előtte legalább tizennyolc. Az is igaz, hogy ennyi időt egyik se töltött a székében, talán ezért is volt ideje, hogy levélírásra is futotta belőle. Ő lenne az első, akinek pénze is volt milliós tételű levelezgetésre? Elherdált hát belőle százmilliókat könnyelműen, más céloktól vezérelve. Pedig az a pénz nem is az övé volt, hanem az enyém, mindannyiunké.

   A miniszterelnök levelének tartalma egy lekezelő játék velünk, nyugdíjasokkal. Sértő parasztvakítás is, mert annyira balgának, butának, ostobának tart bennünket. Feltételezi hogy mi nem látunk át ezen az ócska szitán. Egy mondatba foglalhatta volna az ígérvényeit és egy másikba a kérését az áprilisi szavazást illetően, ha lesz olyan, ha engedi a vírus akivel jó viszonyban van.

   Kétszer is leírta a tiszteletet kifejező szót. Hát ne írja, tegye meg! Járuljon hozzá az életüket szorgos munkával eltöltött nyugdíjasok emberi méltóságának megőrzéséhez!