Nem emlékszem arra, hogy ilyen meglepetésszerű ajándékot kaptam volna így év vége felé a napilap hasábjain. Városok és falvak polgármesterei fogalmazták meg jókívánságaikat a lakosság felé. Áldott karácsonyt és boldog új évet kívántak az embereknek. Sorban a nagyobb, majd kisebb városok, őket követve a falvak megválasztott vezetőinek neveit olvashattam egy teljes oldalnyi területen. A négy nagyobbat kilenc kisebb követi, majd zárja a sort negyvenkettő. Az együtt ötvenöt. Hol van a többi?
Baranya megyében 300-nál is több saját önkormányzattal és polgármesterrel bíró település van. Nagyon sok az 500 fő alatti apró falucska, méretük ellenére mégis egyenlő részei az egésznek. A polgármesteri többség tehát nem köszöntötte volna az ott élőket? Nem hinném, talán más utat kerestek, nem a közvetítő megyei sajtót.
Szívesen megkérdezném az ötvenöt polgármestert, hogyan került a neve a nyomdába. Ha nem is ugyanannyi, de legalább tucatnyi, egymással köszönő viszonyban sem álló választ kellene végig hallgatnom. Néhány sor megjelenítése is pénz kérdése, hát még egy teljes oldal elfoglalása. Azt megkérdezni, hogy ki és mennyit fizetett érte már nem merem bevállalni, mert a rám tekintő csodálkozó szemektől, a nyitva felejtett szájaktól és a sután kimondott válaszoktól a nevetés görcse törne ki belőlem. Akadna közöttük vélhetően olyan is, akinek halvány fogalma sincs a Dunántúli Napló ezen oldaláról. A központi nyilvántartás szerint "kormányhű" polgármesterek listáját megkaphatta a szerkesztő a feladat végrehajtása céljából. Az elvégzett munka ellenértékéről számlát nem láttam, azon a szereplőket nem ismerhetem.
Pista bácsinak a kis faluban jár a napló. Meg is kérdezi a polgármesterét csak úgy kíváncsiságból: -Mondjad már meg nekem, te Gyuri! Több mint húsz éve vagy az első emberünk, miért maradtunk ki ebből? -lobogtatva csontos, vénülő kezében az újságot. Ezen aztán mindketten jót nevettek.
Mit szól hozzá a meg sem kérdezett megyei főváros, a természet csodáival megáldott első és a Pécsi-víz mellett nyújtózkodó utolsó? Nekem örülnöm kellene, hogy a polgármesterem köszöntött, mégsem teszem, hiszen ezt ő se gondolta komolyan. Ilyen megosztottan üdvözölni egy megye lakósságát nem szabad. Akik ezt így elintézték, szégyellhetik magukat! Még szerencse, hogy nem ettől függött a karácsonyunk békés szeretete és nem ez befolyásolja az új esztendőnk történelmét. Abaliget és Zók között élő embereknek -önkormányzatuk és polgármesterük politikai hovatartozásától függetlenül- legyen szerencsés, sikerekkel tarkított ez az idei esztendeje! Ja, hogy ez nem jelenik meg kinyomtatva, igazán sajnálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése