Hat évtizednyi távolságból visszaemlékezni a gyerekkori gondtalan nyarakra, jóleső érzés. Egész napjainkat tölthettük el a falut innen is, meg onnan is határoló vízfolyások, árkok, csatornák partjain. Hal mindegyikben volt, éhes bendőnk megtöltésére alkalmas. A magunk készítette felszerelésekkel és eszközökkel mindig sikerült kivetni szárazra egy vacsorányit. Nagyobb fajtából a 20-30 dekás már óriásinak számított.
Nem tudtam meg soha, hogy milyen érzés botvégre kapni egy méretes pontyot. Gyorsan kiröppentem a suttyó világomból és olyan felnőtté váltam, aki nem tartott soha pecát a kezében. Nem hiányoltam, nem is kerestem az időm múlatásának ezt a nagyszerű formáját.
Egy kapitális méretű hal kifogása sokaknak megadatott már, de többen vannak azok a horgászok, akiknek ez a vágya még nem teljesült. Emlékeimre hivatkozva én azt gondolom, hogy a csónakban, vagy a parton ülve mindig az ottlét a fontos. Maga a pecázás, annak eredményétől függetlenül. A feszült várakozás, elképzelt küzdelem egy jókora hallal. És amíg ez a szerencse nem köszön rá az emberre, addig vele van mindig hű társa, a remény.
A hozzáértő szakemberek azt mondják, hogy az amur az óvatosabb, félénkebb halak közé tartozik. Ezt a fajtát nem is olyan rég, Kínából telepítették folyó-és álló vizeinkbe. Nyáron fogható leginkább ez a nagyra növő növényevő. Mérete gyakran készteti kamera előtti dicsekvésre a szerencsés horgászt.
Így járt május végén kedves barátom, egykori iskolás pajtásom. Nem tudom, hogy napijegyet váltott-e a horgászboltban, vagy a Kisbódító kocsmában? Többször is kiruccan Ő, minden bizonnyal bérlettel jár a Priszna-tóra. Nem is eredménytelenek ezek a kirándulásai. Az általa készített halléből nemrég én is fogyaszthattam. Igazán remek volt, élvezettel kanalaztam!
A kapás határozott volt, bevágott. Rövid tíz perces, erőlködés nélküli fárasztás után a tó nagyra nőtt lakója a szák börtönébe került. Az itteni vad erőfeszítései már nem nyithatták ki a szabadságának kapuit. Dél-Bácska természetvédelmi területén a Kígyós-főcsatorna talán a kelleténél megint több iszapot hordott volna a tóba, ami ezt az óriás halat elkábította? Vagy a tavaszi fáradtság miatt maradt el egy igazi harc? Mindegy, a végeredmény a fontos! A zsákmány kapitális, 20 kg-os amur. Óriási darab még akkor is, ha az országos rekord a dupláját éppen meghaladó.
-De mit is csináljak én ezzel a nagy mennyiségű, elkészítéséhez sok-sok adalékot és fűszert igénylő hússal? -tette fel magának a kérdést.
Felkereste a szomszédban botjának görbülésére váró pecást, a fényképfelvételt vele elkészíttette majd a nagy termetű amurt a kezeibe nyomta.
Ilyen sikerre vár minden horgász! Hát erről nem beszélgettünk érettségiző korunkban. De biztosan történtek velünk életünk során kapitális, legalább nekünk nagy dolgok. És mert hozzád 70 év felett érkezett ez a nagy fogás, azért ne zárjuk ki, hogy rátalálunk még nagy csodákra. Te ott Madarasnál akár a tóparton egy rég elfelejtett népnek, a szarmatáknak kincseire. Nincs igazam?
De.
VálaszTörlés