Csendben ülök a számítógép előtt, amikor meglátom Marika egy-egy jól kiválasztott és mások örömét is szolgáló képét. És egy csapásra eltűnik a csend, megszólal bennem a zene.
Számtalan dallam ismerője vagyok, Czigány György tíz perces játék és muzsikája jócskán segített ebben. Amikor csak tehettem, a kisorsolt játékossal együtt törtem a fejem a helyes megoldásokon. De régen is volt ez, amikor minden nap haza jöhettem a munkahelyemről és együtt ebédelhettem a szüleimmel. Talán éppen a forró levesek kanalazása közben megszerzett ismereteknek köszönhető, hogy hamar párosítok a látottakkal egy oda illőnek vélt muzsikát. Megkeresem, meghallgatom és hozzászólásként már oda is biggyesztem. A lehetőségem óriási, a teljes zeneirodalom. Gyerekdaloktól az operákig, slágerektől a legfényesebb szimfóniákig. Fejemben a leltár felöleli Caruso lemezre rögzített tenorjától a sok-sok híresség hangját, a "csak" hangszerek fantasztikus dallamait. Figyelek arra, hogy ismétlésekbe lehetőleg ne essek, bár az sem rontaná el a játékot. Mert ez egy játék, amit egy másik gép előtt ülve a gimnazista osztálytársam elfogadott.
Lucio Dalla dalba foglalta Enrico életét és számtalan kép juttathatja eszembe a szívbe facsaróan egymáshoz illesztett hangokat. Ha nem is éppen Sorrento, csak egy öböl, "ahol a tenger ragyog és fúj a szél...,halászok lámpái tükröződnek vissza fehéren a vízen..., annyira szeretlek téged..., egy könnycseppet hullajtó szép szempár tekint rád." Sok-sok fénykép beszélhet ezekről és mindegyik megszólaltathatja az idő múlását nem ismerő Lara Fabian kedves hangját. Ezért is választottam a blogos bejegyzésemhez, a színek mindegyikét életének palettájára felhordó Nagy Carusot.
Hogy végül egy képhez melyik zenét társítom, csak az én dolgom. A döntésem okát én mindig megtalálom magamban. Van néhány zenemű, amit nem mertem még semmihez hasonlítani, annak hatalmassága miatt. Játszótársam még nem kifogásolta a dalok illesztését, pedig nyugodtan megtehetné. Tehát játszunk tovább az éter hullámain, jól megnézzük a képeket és közben átadjuk magunkat egy mindig más birodalomnak, amit éppen akkor épít fel bennünk tizenkét hang sokszínű -lelkünket felkavaró, vagy éppen megnyugtató- együttműködése.
Számtalan dallam ismerője vagyok, Czigány György tíz perces játék és muzsikája jócskán segített ebben. Amikor csak tehettem, a kisorsolt játékossal együtt törtem a fejem a helyes megoldásokon. De régen is volt ez, amikor minden nap haza jöhettem a munkahelyemről és együtt ebédelhettem a szüleimmel. Talán éppen a forró levesek kanalazása közben megszerzett ismereteknek köszönhető, hogy hamar párosítok a látottakkal egy oda illőnek vélt muzsikát. Megkeresem, meghallgatom és hozzászólásként már oda is biggyesztem. A lehetőségem óriási, a teljes zeneirodalom. Gyerekdaloktól az operákig, slágerektől a legfényesebb szimfóniákig. Fejemben a leltár felöleli Caruso lemezre rögzített tenorjától a sok-sok híresség hangját, a "csak" hangszerek fantasztikus dallamait. Figyelek arra, hogy ismétlésekbe lehetőleg ne essek, bár az sem rontaná el a játékot. Mert ez egy játék, amit egy másik gép előtt ülve a gimnazista osztálytársam elfogadott.
Lucio Dalla dalba foglalta Enrico életét és számtalan kép juttathatja eszembe a szívbe facsaróan egymáshoz illesztett hangokat. Ha nem is éppen Sorrento, csak egy öböl, "ahol a tenger ragyog és fúj a szél...,halászok lámpái tükröződnek vissza fehéren a vízen..., annyira szeretlek téged..., egy könnycseppet hullajtó szép szempár tekint rád." Sok-sok fénykép beszélhet ezekről és mindegyik megszólaltathatja az idő múlását nem ismerő Lara Fabian kedves hangját. Ezért is választottam a blogos bejegyzésemhez, a színek mindegyikét életének palettájára felhordó Nagy Carusot.
Hogy végül egy képhez melyik zenét társítom, csak az én dolgom. A döntésem okát én mindig megtalálom magamban. Van néhány zenemű, amit nem mertem még semmihez hasonlítani, annak hatalmassága miatt. Játszótársam még nem kifogásolta a dalok illesztését, pedig nyugodtan megtehetné. Tehát játszunk tovább az éter hullámain, jól megnézzük a képeket és közben átadjuk magunkat egy mindig más birodalomnak, amit éppen akkor épít fel bennünk tizenkét hang sokszínű -lelkünket felkavaró, vagy éppen megnyugtató- együttműködése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése