A koronavírus sok mindent kiforgathat belőlünk. Én most olyan cselekedetekről tennék említést, amelyek külön-külön is jó szót érdemelnek.
Az emberek maszkot viselnek szájuk és orruk elé helyezve, megelőzik ezzel a vírusos fertőzésüket, vagy annak terjesztését. Az eszköz hiánya miatt több ismerősöm is nekilátott otthon a varrásnak. Kész terméküket ellenszolgáltatás nélkül adják tovább másoknak. Feleségem a családunkat ellátta szorgos munkájával biztosította nekünk azt, hogy az előírt helyeken "jól" nézzünk ki. Sok idős ember kap pénzének megcsappanása nélkül segítséget fiatalabbaktól a napi bevásárláshoz. Mi is így jártunk. Én magam hónapok óta nem láttam a máskor rendszeresen meglátogatott hús-zöldséges-vegyesboltot, postát, patikát. Esténként a város különböző területein ablakok nyílnak és a kihajoló emberek tapsukkal köszönik meg az egészségügy dolgozóinak a vírus leküzdéséért kifejtett, fáradtságos munkájukat.
Ennek a koronás parazitának rosszában az a jó, hogy közelebb hozza egymáshoz az egyszerű embereket. Jobban érezheti magát a segítő és a megsegített is. Ez az állapot kicsit még a szíveket is melegítheti. Ezt a bizsergető érzést adja és továbbítja az is, amiről hadd szóljak kicsit hosszabban.
Március közepén egy sor olyan intézkedés történt országunkban, amelyek valamilyen módon korlátok közé szorítottak bennünket. A mozgás-gyülekezés tilalma az otthonaikba "száműzte" a szabadon "csavargókat". A szokatlan, szoros együttlétet talán még az iskolák hazavezénylése is megnehezítette. A feszültség oldásának egyik lehetséges eleme a zene. Jól tudhatta ezt valaki és hozzá is látott, hogy a muzsika hangjait a falak közé szorított emberek füléig eljuttassa.
Attila nemrég zárta le két évtizedes szakaszát az életének. Tapasztalatai jók és rosszak. Igyekezett teljesíteni, jó munkatárs lenni. A mindennapos harcaiba belefáradt, új életet kezdett. Megcsinálta saját kis kézműves pékségét, előléptetve ezzel magát életének alkalmazottjává.
A zene már régi barátja. A gitár és az énekszó sajátja. Talán tudja is, hogy ezek az ő barátai. Olyanok, akik segítenek az élet akadályait leküzdeni, akik biztatnak akkor is, ha a padlóról kell felállni. Gazdag ember ő, ilyen fegyverek birtokában. (Ez utóbbi néhány mondatot loptam!)
Mi sem egyszerűbb ennél, mint ebből a gazdagságból most mindenki másnak adni . Vélekedett így és március 22-én el is kezdte. "Karantén Kanapékoncert Papp Attillával" nevet adott annak a zenés sorozatnak, amelyet május 17-ig láthattunk és hallhattunk vasárnap délutánonként a facebook hullámain. Ül a kanapén, peng a gitár, száll a dal. Feláll, fogja a mikrofont és a kísérő zenére énekel. Jártam az úton, kezdi és folytatja rockkal. Kék kendővel a nyakában zengi: Hajrá Bányász! Szállj, szállj sólyom szárnyán és egy sor retró dal, mindez aranyos úttörő egyenruhában. Legrand Cherbourgi esernyőkje becsukódhatott, andalító dallamait Hearből a Jöjj el napfény harsogása válthatta fel. Kell, hogy várj mellett nem feledkezett meg az Édesanyák Napjáról sem, hallgathattuk a Mamy blue-t Hubert Giraud szerzeményét. Máté Pétert se hagyta ki, amikor a barátság fontosságáról énekelt. Ember légy fiam, Te Majd kézen fogsz és haza vezetsz, Neked írom a dalt, szebbnél szebbek. Ezek mellé egy Louis Armstrong által híressé tett dal -Milyen szép a világ- igazán hab a tortán. Elvis Presleytől sokszor hallott Only you, Mi van még, Cotugno dala a Lasciate mi cantare. Csak a csend búcsúztatja el az örökké vidám, táncos lábú Marcit.
Ez a felsorolás természetesen nem teljes. Ennyit azért írtam le, hogy a hiányzók kicsit idegeskedjenek, miről is maradtak le. Igaz, pótolható dologról van szó. Az oldalamon én magam is megosztottam Attila előadásait. A spontán összekötő szövege még a sokat segítő kedves feleséget, Viktóriát is bemutatja. Ismerőseim közül a kanapékoncertnek Európa más országaiból is, sőt a tengeren túlról is örülhettek. Merő kíváncsiságból néztem utána, hányan is tekintették meg nálam március 22. és május 17. között Attila ajándékait és hallgatták dalait. Magam is meglepődtem az összeadás végén. Mai nappal (május 18.) ez a szám elérte és meghaladta a 15 000-et.
Kedve Attila! Ennyi sok-sok ember nevében is megköszönöm, hogy a hagyományos koncertek kényszerű szünete alatt ilyen ajándékot találtál ki és adtál a zenét kedvelő embereknek. Köszönet a másképpen segítőknek is jár! Ne felejtsék, hogy a vírus után is hálás szemmel köszöni meg a bice-bóca öreg, ha segítik a bevásárló kosarát cipelni.
A zene nem ismer határokat! Én ezzel tökéletesen egyetértek. Bármilyen hangszer is ennek a hirdetője, a hozzá adott emberi hang értéket növelő. Két hónapon keresztül Attila úgy dagasztotta és sütötte pékségében a dalokat, hogy azokat minden forint nélkül tette le az asztalunkra. Kovásznak a szeretetet használta, így hát mégis csak gazdagodott. Dalai lazák lettek, különleges ízzel és aromával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése