A mosolyuk változatlan

A gimnázium, ahol érettségiztem, az idén jubileumi ünnepséget szervezett fennállása évfordulója kapcsán. A neve Kún Bélából Nagy László lett, Kökönyös helyett ma Szilvásban üzemel. Végig böngészve az iskola internetes oldalára feltett tablókat, sok-sok emlékkép táncolt a fejemben. Sógorom a legelőször végzettek közül, két testvérem, két gyermekem, kedves osztálytársaim és millió ismerős. Az évfolyam négy osztálya közül mi cések bevállaltuk a szeretett Beatlest és tablónkat gitár formájúra alakítottuk. A hangolás helyén az igazgató és az osztályfőnök. A pengethető húrokon a pedagógusok és őket körbefogjuk mi tanulók a hangszer testére felragasztva.

Szomorúan vehettem észre, hogy a sok-sok elballagó osztály képei között csak a miénk néz ki kopottnak, elhanyagoltnak, alapos javításra szorulónak. A Diri csálé, Zsuzsa Fönökünk a tabló alján eltakarja a C betűt, nem messze tőle ugyanonnan, lentről mosolyog ránk Iván a történelem tanár. Hányatott sorsával osztozik mellette két kolleginája és Bori is a tabló aljára pottyant.

Napokig tartott, amíg elhatározásra jutottam. Telefonon kértem a tabló kiadását, szépítgetése céljából. Igenlő választ kaptam, de hetek múltak, amíg tettekre került a sor. A tabló időközben átesett  egy javításon. Első ránézésre azt hittem, csak a keretet festem le, az üveget törlöm meg és készen is vagyok. Sajnos nem így történt. Kiderült, hogy Marika helyét Borika bitorolja, vagy csak a nevük cserélődött fel és ez miatt biztosan szét kell szednem az osztályunk emlékét. Így is tettem. A frissen bekalapált szegecskéket eltávolítva, óvatosan emeltem le furnér lemezzel együtt az arra erősített tablót, majd az üveget. A vártnál sokkal rosszabb kép fogadott. A rajzot és a feliratokat befogadó papír a keret alatt mindenütt, attól befelé pedig eltérő mélységben a tartós nedvesség okozta elváltozásokat mutatja. Ez a tabló sajnos hosszú éveken keresztül nedves, dohos helyen élte az életét, nem véletlen a szineváltozása. A foltokra még ráfoghatom, hogy azok új díszítő elemek, de a papíron látható repedések, apró szakadások igazán nem hiányoztak.

Kiszárítottam a szétszedett darabokat. A képeket, a gitárt és az üveget óvatosan megmostam, letörölgettem, megszabadítottam őket a vastagon lerakódott portól, piszoktól. Kerestem egy semleges színű konzerváló anyagot és elfogadhatóan begyógyítottam a keret sebeit. Új szegekkel felcicomázva, 52-évesen újra együtt a tabló, várja visszaszállítását abban a reményben, hogy így foltosan ugyan, de a többiekkel együtt megbecsült darabja lesz a gimnázium emlékgyűjteményének.

Műhelyecskémben az asztalon áll és én nem felejtem el egyszer se, hogy rácsodálkozzak. Ötvenkét év futott el és én bennük ma is azokat a kedves, szeretni-való fiatalokat látom, akikkel a gimista négy évemet örömmel osztottam meg. Igaz, hogy a fiúk homlokán már ott van egy-egy redő, de a lányoknak akár nagymamaként sem szükségeltetik egyetlen esztendő letagadása sem. Mert szemükben ma is az érettségiző diáklányok mosolya csillog.