Chopint hallgatom, az A-moll keringőt. Néhány perc szikrázó napsütés, hulló csillagok, ragyogó gyöngyfüzér, megszakadó szív, ismeretlen bánat. Bachnak és Mozartnak is tetszhetne, improvizációkból megszülető, varázslatos muzsika.A kamaszodó lányka hirtelen felindulásból, gyermekhez igazán nem illő jelzővel illeti édesapját. Nem az első eset, a szülő meg is határozza a feladatot:
-Indokold meg, miért gondolod azt, amit mondasz!
-Miért gondolom? Hát nem gondolom csak mérgemben szokott kicsúszni a számon. Komolyan nem is gondolhatom, csak idegesít a nevem mellé biggyesztett "kicsi" jelző, amikor megszólítasz. Igazad is lehet, viselkedek néha pici gyermekedként, de majd megpróbálok változtatni rajta. Kívülről én nem láthatom magam, jó, majd kevesebbet hisztizek és - beszélek vissza. Az lehet velem a baj, hogy sajna a legtöbbször előbb cselekszek, mint gondolkodom. A végén mindig megbánom, hogy milyen gyerekes voltam. Dehát én még gyerek vagyok!? -fejezi be szepegve és mosolyogva válaszait a kiskamasz.
Vallomások, stilizált jellemdarabok, szabadon előadható fantáziák, gyengéd elegancia, varázslatosan változó harmóniák, olvashatom ezeket Chopin keringőiről. Csiszolta, faragta, a legkisebbekkel is heteket dolgozott. Javított, átírt, újra komponált, hogy megszülethessen a tiszta gyémánt.
Lelkében való eligazodásában segíti az édesapa a gyermekét, amikor kérdőre vonja őt, akinek válaszában minden rejtőzködés nélkül már benne van a felnőtté válás csírája és a feltételek nélküli szeretet. Házi feladat az egész családnak és a lecke írását csak megkönnyítik a zongorához ülő leány billentyűket érintő ujjai. Keringőt játszik, Chopint, az A-mollt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése