Balatonunk szabadsága

2010-évben önkormányzati képviselő kezdeményezi, hogy a nagyközség Balaton-parti  területéből kiharapjanak egy jókora darabot és ott vitorlások számára kikötőt építsenek. Feltehetően nem járt sikerrel, mert ugyanaz a személy -másodjára már polgármesterként- 2013-ban újra indította a beruházást gondolatát.

Érdekes lenne tallózni egy olyan kimutatásban, amely az elmúlt harminc esztendő tulajdonosváltozásait sorolná fel a Balaton partjának ingatlanaiban. Szabad-rablás kezdődött el a mi tengerpartunkon is 1989-ben. Kiknek a kezébe kerültek a nagy állami üdülők, a vállalatok, intézmények, társadalmi szervezetek pihenő centrumai, nyaralói. Fizettek-e egy fillért is valakik azért, hogy a parti házak záraiban ma szabadon forgathatják a kulcsokat? Kik azok, akik gátlástalanul rabolhatják a tópart védett természeti területeit,kiirtva a nádast, az erdőt?  Akik saját, mélybe nyúló stégeket építhetnek, magas kerítésekkel bekerítetten? Ilyen kérdésekre válaszokat készíteni egyetlen kormány sem ad megbízást, mert mindegyike bűnös. Valamennyi támogatta, megtenni segítette, szemérmesen szemet hunyt és ezt teszi ma is. Sokáig már nem tarthat ez a folyamat, mert ez a mi kis ékszerünk csupasszá válik és a lemeztelenített partján nem akad már hely arra, hogy parti fövenyére engedély nélkül tehetnénk be lábainkat.

Mégis rácsodálkoztak emberek és kérdezősködni kezdtek a faluban, beszélni a  vitorlás kikötőről. Időközben elindult az engedélyezés folyamata. Sikerült tisztába tenni a zaj és a levegő tisztaságával foglalkozó kérdéseket is úgy a létesítés, mint az üzemeltetés vonatkozásában. A lakókat azonban ez nem nyugtatta meg.

   -Mert a helység nevében szerepel, hogy ne legyen magasabb a helyi adó, nagy rá az igény. - mondott ilyeneket a lakóközösség által demokratikusan megválasztott polgármester.

  

A kikötő már ott van, azért nem kell még egy. A korábbi, akár nulla forintos adók magasra emelkedtek - ki tudja, mi okból- és annak talán semmi köze a tervezett létesítéshez. Vagy mégis?  A helyben lakók közül mindössze hárman mondták,-nem is nagy meggyőződéssel- hogy akár jó is lehetne. A polgármester egyrészt komolytalankodik, másrészt nagyokat füllent, amikor ilyen kijelentő mondatokat fogalmaz meg. Ideje lenne már felhagynia a kardoskodó válaszokkal. Még nagyobb baj az, hogy hiánycikk az őszintesége.

A projektet ellenzők tábora keresi az igazát, népszavazás kezdeményezését fontolgatja. A válasz, ezen eszköz alkalmazási szabályainak megváltoztatása. Gyorsan emelkedik az érvényes, a voksolást igénylő, ehhez az aláírásukat is adók minimális száma és érdekes módon, jelentős mértékben nő a helyben lakók száma is. Ez ugyebár egy tipikus válasz, a védekezésbe vonulásé. Nem szokásom az idegen kifejezések használata, mégis leírtam,  de most az emberek szívébe hatoló lövedékre gondoltam a projektet emlegetve

Észak-Balatonnak ez a kis gyöngyszeme a szezonban hemzseg az oda látogatóktól. Szép is ez, meg jó is ez az állandó forgatag, de őszre a pihenést várják a helyiek. Gond nélkül lehet közlekedni, nem kell a boltban tülekedni, a tóparti csendben az alkony szépségében tudnak gyönyörködni. Ez az, amit elveszíteni féltenek az emberek. Árbóc erdőre senki nem kíváncsi, szívesebben nézi a nádas szélén bujkáló vadkacsa párt és örül annak, hogy a foci pályát füstölgő parkoló helyett továbbra is jókora zöld övezi. 

Hosszú évek óta nem nyílott alkalom arra, hogy a beruházással más véleménnyel bíró emberek egy asztalhoz üljenek, jót vitatkozzanak és dűlőre jussanak. A közös nevező hiánya, az egy dolog, de az asztal hiánya  a demokrácia hiányát is jelentheti. Marad tehát a népszavazás. A szükséges aláírások összegyűjtésénél ügyelni kell az aláírások hitelességére, mert ilyenkor elszaporodni képesek az irányított aláírók. A listát egy pillanatig sem szabad ellenőrizetlenül más kezébe adni, egészen az eredményt meghatározó jegyzőkönyv aláírásáig. Ez az óvatosság nem nélkülözhető a népszavazáskor se. Érdekes lesz megtudni a hirtelenjében megnövekedett  lakosság miértjét is.

Az sem elhanyagolható kérdés, hogyan és miből tudja előteremteni az építés költségeit ez a "nagyközség"? Ki fogja majd a végén fizetni a révészt?

Itt minden sántít! A település vezetőinek kollektíváját azért választják meg, hogy megvalósítsa széles nyilvánosság előtt, demokratikus módon a helyi közös elképzeléseket. Közérdekről hat év óta szó se volt! Önkormányzáshoz való jogot pedig nem a képviselő, nem is a polgármester, hanem a választópolgárok kaptak. Ezek első mondataiban olvashatók a törvényben, talán a jegyző kicsit jobban odafigyelhetne erre, ott a Balaton északi-partján.

Civódások biztosan lesznek, nem az égig hallhatók, mégis legyenek óvatosak! Mert fentről mostanában furcsa jelzőket dobál le a szél. Talán a Felvidék dombjai és a jó öreg Bakony kiválogatják és nem engedik ide hullani a már kimondani is fájdalmas iszákos, ingyenélő, sötét, debil, hazaáruló szavakat. Akárhogyan is végződik a vitorlás kikötő ügye, a nyilvánosság kizárása és a demokratizmus hiánya ad elég okot arra, hogy jövőt mutató önkritika után soron kívül válasszanak az emberek maguknak egy új irányító csapatot. A régi pedig fogja a retyerutyáját és szégyenkezve kullogjon el.
Félmegoldás lehet ez csak, mert a Magyar Tenger rabságának láncai ha nem is szaporodnak tovább, egykori békéjét és szabadságát már vissza soha nem nyerheti.