Emelt fő, merész tekintettel

Egyik nap memória-játékot játszottam az unokámmal. A feladat egyszerű. Párosítani kellett Európa országait a fővárosukkal. Két cetlit felfelé fordítva elolvasok úgy ,hogy azt mindketten lássuk és halljuk, majd azokat visszateszem a helyükre. Felváltva tesszük ezt, lassan előkerülnek a helyes párok és fogyni kezdenek a cédulák. A fővárosokat ismerjük, gyűlnek a megoldások itt is, ott is. Már elmenni készülődtek, nem számoltuk össze, szerintem az unokám nyert.

Mindig is szerettem a rejtvényeket, az ismereteket gyarapító kérdéseket. Kevéssel agyunk játékos tornája előtt belenéztem másik unokám munkafüzetébe. Reneszánsz, felvilágosodás, Stuart Mária és Erzsébet királynő kora. Nem volt időnk beszélgetni erről az óriási anyagról, talán jobb is! Fel kell készülnöm egy szép és egy kevésbé szép nő soha szót nem váltó kapcsolatából.

A keresztrejtvényekkel gyakran találkozok ma is. Édesanyám szoktatott erre a játékra. Ha nehéz volt a feladat, készakarva kitöltöttem minden rubrikát, lexikonokat, térképeket lapozgatva. Külön rejtvény-füzetet ritkán vásároltam, vagy kaptam gyermekemtől. Megelégszem a postás által kihordott termékekben találhatóakkal. Igaz, hogy ezek egyre gyakrabban nélkülözik a gondolkodásra, vagy a segítség igénybevételére késztetést. Elkapkodottan, magyartalanul, igénytelenül állítják össze és dobják piacra ezeket a fekete kockákkal tarkított megfejtendőket.

Életemben egy alkalommal én is készítettem egy rövidebbet. A kitalált fősor így szólt: Szabadság kell és fény, emelt fő, merész tekintettel! Nem emlékszem, hogy loptam volna valahonnan ezt a gondolatot. A Ludovika vastag falai nem engedték be a fényt, az iskola naponta fojtotta meg a szabadságot. Nem csoda hát, hogy a "mire van szükségem" kérdésre ezt a választ olvashatta a megfejtő. Elrejtettem benne óhajomnak okát és azzal összefüggő ígéretemet is. Kiolvasható még a rejtvény címzettje és megfejtője, méhében hordozott gyermekének tervezett neve is.

Az élet mást produkált, -"szellemvilágból úti-élettársamnak"- kisfiúval ajándékozott meg, akinek nevét nem a rejtvény, hanem édesanyja találta és adta.
A szabadság és a fény mindig is kísérő pajtásaim voltak, azok  ma is. Korlátai voltak ugyan és vannak most is, de igyekeztem átmászni azokon, vagy megkerülni őket. Így teszem a jövőben is. Olyat pedig ki látott, hogy mindig tűz a fény? A rakoncátlan felhőcskék néha eltakarják a napot. Az emelt fő, merész tekintettel sem hiányozhatott, ha ilyen keresztrejtvényt mertem készíteni és kedvesemnek a kezébe ceruzát adni annak megfejtéséhez.