A lemezjátszós világvevő rádiót hamar követte a televízió is. A Fekete Gazella 11 másodperces száguldozását még a szomszédnál csodálhattam meg, a többi olimpia már otthonomban ragasztott székbe, a készülék elé. Ha nem is hisszük, akkoriban ezek óriás dolgok voltak egy család életében. Hallgattuk a lemezeket és az évtizedekig folytatásos Szabó családot. Azóta sem tudom, mi történhetett Icu nagy szerelmével, a hirtelen eltűnt Halász Ferivel.
Magnetofon nem volt a házban. Én mindig is szerettem volna vásárolni egyet, de nem futotta rá. Szüleim kicsi nyugdíját ilyen célra használni eszembe se juthatott, kellett az a zsírra és a kenyérre. És akkor megszületett az első kazettás magnó, amit hazánkban gyártottak, a BRG MK 21. Arra gondoltam, hogy ha törik, ha szakad, én venni fogok egyet, legyek akármilyen csóró-szegény gyerek. Csakhogy a 70-es évek elején az én havi illetményem ezt nem tette lehetővé. 1500 Ft. a fizetés, 2750 Ft a készülék. Az erős elhatározásom mégis eredményt hozott és igen rövid időn belül szólhatott a kazettás zene.
Negyven év is elszaladt, amikor Lajos bátyám selejtezésre váró papírjai közül a kezem ügyébe került egy 3000. Ft-os személyi kölcsön felvételét igazoló dokumentum. Én kértem pénzt az OTP-től, én törlesztettem minden fillérét és leginkább nekem okozott örömet a magnetofon használata.
Vigyáztam is rá, mint a szemem fényére. Csodák azért nincsenek. A drágán mért masina gyengécske volt a versenytárs nélküli hazai piacon. Néhány év telhetett csak el, megfáradt, csúsztatta a szalagokat, rekedtes hangján még megszólalt néhányszor, majd végleg elhallgatott.
Soha több alkalommal nem vásároltam, nem is birtokoltam magnót. Fogalmam sincs, hogy mikor és hol váltam meg tőle. Érdekes, egy percig se hiányzott, pedig teljesített ez a műszaki cikk olyan szolgálatot, amiért akár vitrinben is lehetne a helye.
Az anyakönyvvezető tudomásul vette, hogy a házasságkötéskor nem Mendelssohn Nászindulóját szeretném hallani a Szentivánéji álomból, hanem Schuberttől Ellen dalát. Elképzelésemre rácsodálkozott. Elmondta viszont, hogy ennek technikai kivitelezése az én feladatom lesz. Így történhetett meg az, hogy amikor Erzsivel a násznép előtt elhaladtunk, a lemezjátszóról lemásolt Schubert Ave Maria dallamai csendültek fel Gyurkovics Mária árnyalat-gazdag koloratúrszopránja tolmácsolásában. Akkor ott a falak között első ízben adtak össze házasulandó párt ezzel a kísérő zenével, talán ezért is volt olyan nagy a csend? Vagy csak én éreztem a megilletődöttségemben olyan szokatlanul mélynek és ünnepélyesnek?
Jobban is illett a templom orgona muzsikája folytatásához a kazettás magnetofonom szolgáltatta Schubert dal. Úgy emlékszem, hogy ezt az apró változtatást én találtam ki, a menyasszonyom csak bólintott rá. Már akkor tudhatta, hogy a mi közös életünkben a legtöbbször úgyis az fog megtörténni, amit és ahogyan asszonyként Ő akar?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése