2019. március 20., szerda

Megvalósított ötlet

Nyugdíjas tűzoltóparancsnok bajtársammal gyakran találkoztam. Én kerestem fel hétvégi kertjében, vagy ő látogatta meg egykori szolgálati helyét és jött be hozzánk a laktanyába. Igyekeztem neki szakmai jellegű elfoglaltságot adni, ami legtöbb esetben élménybeszámoló formájában valósult meg. Hadd érezze, hogy a megérdemelt pihenő éveiben is fontos ember maradt a számunkra. Egy-egy órát kapott a tanteremben, ahol elmondhatta szolgálata élményeit, az 1953-ban létrehozott állami tűzoltó egység érdekes és jelentős történéseit.

Egy alkalommal rangos ötlettel rukkolt elő. A házsorokat egymástól elválasztó közutak mentén akkortájt fásítási munkákat végeztek. Javasolta, hogy vegyünk ebben részt, segítsük e nemes program megvalósítását. Komló építése és szépítése érdekében gyakran ténykedtek a tűzoltók, jó kedvvel tették azt. Nem volt ez másképpen a csemeték ültetésekor se. Felajánlásunkat a város vezetése örömmel fogadta és gyorsan biztosította a bevállalt munka feltételeit.

Így történt meg az év tavaszán, hogy a Mecsekjánosi felé vezető út mentén 56 darab kicsi fát ültettünk el. Állománytáblánk szerint ennyi embernek adhatott munkát a Berek utca 12. Ezután dagadó mellel mehettünk Kisbattyán felé a gyakorló pályánkra, mert utunk egy szakaszán sajátnak hitt fácskák kicsi, zöld koronája integetett felénk. Rendszeresen öntöztük is, nemcsak a mieinket, de a Körtvélyes és Sikonda aszfalt csíkjai mellé földbe rakottakat is.
Egyszer csak azt láttuk, hogy a városban több-helyütt is megfogyatkoztak ezek az aprócska oxigént termelők. Normális emberek számára érthetetlen okból sok-sok fácskát derékba törtek ismeretlen emberek. Vandál fiatalok lehettek, italozók, neveletlenek, végtelenül buták.

Bánatunkat elsírtam a sajtó hasábjain, a tűzoltóink pedig mérgüket enyhítendő, egész évben fákat szabadítottak meg a díszes, életüket megrövidíteni akaró, görcsösen kapaszkodó fagyöngyeiktől. Úgy gondolták, ez biztosan nem válik zabhegyezéssé, mint a tavaszi fáradságuk jókora darabja. Én a jogos felháborodásomban csendesen elültettem két diófa csemetét a senki földjére. Nem messze a híd után ma is élő egykori csemetéktől.
                                                                                                                                                  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése