A máskülönben pontosan záródó ajtók rejtett hasadékain hol pici, azután egy nagyobbacska, majd óriási nagy titok lopakodik ki a folyosóra. Ott találkoznak a többiekkel és együtt várják a kijárati ajtó nyitását, a nagy portás bácsi bólintó beleegyezését a szabadulásra. A portás bácsi pediglen nagy úr! Ha jobbra áll sapkájának sildje, akkor a baloldali fiókokból előkerülő titkoknak van nagyobb esélye meglátni a napvilágot, ha pedig balra, akkor meg fordítva. Amikor nagyon szigorúan tekint le az ellenző mögül, akkor a féltve őrzöttek - mindegy, hogy eddig melyik fiókban hevertek - egyikének sincs esélye a kijáratnál tolongó mikrofonok bármelyikébe is szólni. Úgy látom, hogy mostanában ezek az egyszínűvé váló hangátalakító készülékek az őket tartó tarka kezeket kezdik khaki színűre festeni.
Minap az egyik óriásinak sikerült. Hosszú hetek óta várt a napfényre és a tiszta levegőre, unta már a lassú takarítás miatt felgyülemlők társaságát. Érezte az esélyének növekedését, mert a portás fején a sapka már elég régóta áll csáléra, jobbra. Végre! Kinyílt az ajtó és élvezettel harapott a friss levegőbe. Már-már kipattant, ám gyors és szorgos kezek sűrű fátylat szőttek köré. Annyit változott csupán az élete, hogy több helyen büdös már a levegője. A rabsága régi, keserűbbé teszi, hogy érzi, ideje száz évnyi.
Nekem van egymagamnak egy titkom. Mást nem érint, ezért ahhoz senkinek semmi köze! Ha valakivel együtt van egy közös titkunk és harmadiktól független, akkor az a mi kettőnk ügye és miénk a közös megőrzés felelőssége is. Amikor a titkom, vagy a kettőnk titka mögött más, vagy mások is rejtőzködnek, vigyázni arra lehet, bár feltehető, hogy tisztességtelen, ezért megosztásra vár.
Amikor egy állam - magam választotta, demokratikus - rejti véka alá viselt dolgait, az aktuális hatalmat gyakorló biztosan a móres megtanulására szorul és én, mint választó a legtöbb esetben megkérdőjelezem a rejtegető jogosítványát, de még a felelősségérzetét is.
Valaki azt mondta, ha a legutóbbi, kémkedési ügyet hirtelen megismernénk, ötmillió ember röhögne, a másik fele meg sírna. Legalább csinálnánk valamit! Honnan találta ki egy okos bizottság - valószínűleg nem teljes ismeretében a tényeknek -, hogy negyven éves ükunokám ismerheti meg elsőként ezt az ügyet? Remélem fogalma sem lesz arról, miről is van ma szó, ha mégis elmondja neki valaki, hát kacag egy nagyot.
Van az emberek között olyan titok, amit meg lehet - talán meg is kell - osztani másokkal. Elmondok egyet. Barátommal a Szentendre- i Duna-parton egy-egy kavicsot emeltünk fel és adtuk oda egymásnak. Azzal a szándékkal tettük zsebre, hogy jussunk egymásnak eszébe, ha a kis kődarab a kezünk ügyébe kerül. A szerelési gyakorlaton sebtiben eltett kövecske mára összekeveredett a kis unokák gyűjtötte darabokkal, mert nem volt könnyen felismerhető.
Lassan negyven éve ennek, mégis,amikor egy zsebkendőért nyúlok a zsebembe, vagy csak felveszem a kabátomat, vagy csak meglátom azt a szekrényben lógni, eszembe jut néha a messzi barát.
Olyan titok is van, ami egy életen keresztül testünk és lelkünk rabja. Nem feltétlenül azért, mert félünk kiadni, talán csak a birtoklási vágy az, ami erős. Egy élmény, ami megmaradt kusza fejünkben jóként, vagy rosszként, egy csók a gazdájával együtt, vissza-vissza térő emlékek. Vagy a vágy, ami ésszel talán soha be nem teljesül, de kis eszetlen koboldként mindig ott ugrándozik körülötted. És ezek a miriádból, csak a tiéid.
Amikor ezt a bejegyzést írni kezdtem, tudtam, hogy a századik. Jók ezek is,meg rosszak is? Nem az én dolgom erre a válasz megfogalmazása, azért azt merem állítani, hogy a legtöbbje a másoknak való öröm szerzésének igényével íródott. Tegnap egy fiatalember elmondta nekem, hogy mind a kilencvenkilencet elolvasta. Nem tagadom, ez a megtisztelés jólesett, a figyelmemet a bejegyzéseim minden vonatkozású, körültekintőbb megírására irányította.
Arra gondoltam, hogy a századik alkalmából egyet, a saját titkaim közül elmondok. Nem sikerült, mert a másokéról annyit fecsegtem, hogy a sajátomra már nem jutott hely. Talán a kétszázadikban elárulok egyet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése