Pontosan tíz éve annak, hogy a sportcsarnokban mulatságot tartottunk a tűzoltók és családjaik, valamint kedves ismerőseik számára. Célunk az volt, hogy hagyományt teremtsünk, tűzoltó bállal köszöntsük a tavaszt és emlékezzünk védőszentünkre, Flóriánra. Kérésünkre a városunk- és működési területünk vállalkozói minden alkalommal segítő kezet nyújtottak a tombola ajándékok biztosításában. Ezek a tárgyak - köztük több is komoly értékű - olyan mértékben növelték meg a bevételünket, hogy a rendezvényünk nullszaldósak tudtak lenni. A fődíj, értékétől függetlenül a helyszínen azonnal elfogyasztandó torta volt, amit önzetlenül mindig János készíttetett. A zenére a tánciskolánk minőségének megfelelő mozdulatokat tettünk a parkettán, egészen a veríték cseppek megjelenéséig, vagy még tovább is. A bálokon jót mulattunk, jól érzetük magunkat. Mindenki úgy gondolta, hogy a hivatásunk kötelez, hát viselkedtünk is.
A nyitó bálunkat követőek szerényebb körülmények között zajlottak talán, de mindig jó hangulattal táncoltattuk meg asszonyainkat és kedveseinket.
Azután egyszer csak kimaradt egy év és a problémákra hivatkozva laposodni kezdett a dolog. A bálok olyan kérdőjelessé váltak, akár az országos Flórián-Napok.
Örülnék egy helyi, idei táncos összejövetelnek. Azt hirdetné számomra, hogy a tűzoltók elbizonytalanodása, országos gondjaik megoldatlansága ellenére itt helyben egységes, testben és lélekben egészséges az én volt, mára már megújult csapatom.
Régóta nem tisztem a nyitó tánc, ezért csak ülnék és mosolyogva, megelégedéssel nézném, ahogy a parancsnok a kör közepére vezeti feleségét, ahogy a felcsendülő zenére megmozdulnak lábaik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése