2011. május 1., vasárnap

Üzenet volt, vagy ajándék?

    A nagyszombat az ünnephez igazán méltó, gyönyörű napsütést hozott. Vétek lett volna nem a kertben tenni-venni, pihengetni. A madárkák dalocskáival tarkított csendet egyszerre paták erősödő dobogásának zaja némította el. A szilváskert mögül előbukkanó lovak sebessége egyre csak nőtt, mozgásukat a rajtuk ülő gyerek-lányok már nem igazán uralták. A patkók egyenetlenül váltakozva, hol a vízmosások kövezetéhez, hol pedig a salakkal kevert földhöz csapódtak, egyszer-egyszer a kiálló nagy kövekbe botlottak. A tini kislány riadt szemekkel, mozdulatok nélkül várt egy nem létező segítségre és a következő pillanatban már zuhant. Barátnője, amikor ezt látta, tudatos mozdulatokkal szabadította ki magát a kötelékeiből és ugrott. A két almásderes már vad vágtával ekkor ért az én vonalamba, néhány pillanat múlva patáik a sárrázó kemény aszfaltján dörögtek tovább.

    Rémítő volt az a hang, amelyik a segítséget kérte és szívszorító az a látvány, ahogy a mozdulatlan test az út közepén hevert. Igazán nem is volt mozdulatlan, rajta apró rángások futottak végig, a reszkető,  félig  nyitott vibráló  szemek arról  árulkodtak, hogy gazdájuk  nem tudja,  mi történik körülötte. Ritmusos légzés, üres szájüreg, stabil oldalfekvés és várakozás a nagyon lassúnak tűnő mentőre. Mindannyiunknak jutott feladat, a mentők riasztása, a lóról leugró, majd sokkos állapotban lévő kislány nyugtatása, az alélt gyermek fölötti őrködés.
Én meg csak idegesen totyogtam jobbra és balra, végül az útkereszteződéshez mentem, hogy az érkező mentőt irányítsam.

    Ahogy később elmondták, a lovak a főúton vágtáztak hazafelé, miközben egyikük elvágódott, a másik személyautóval ütközött, de kis sérülésekkel elérték a tanyájukat.
Amíg beszélgettünk az esetről, megtudtam azt is, hogy a lovagoló kislány szülője, a lovak gazdája és a sérült autó vezetője három különböző személy ugyan, de közeli rokonok. Micsoda véletlen!?
Majd gyorsan jött az örömteli hír is a kórházból, a megsérült kislány jól van, nincsen komolyabb baja.

    Fellélegezhettünk és elgondolkodhattunk az eseten. Volt, aki a feltámadott Krisztus ajándékaként kezelte a vágtató lóról lezuhant kislány életét, más pedig ugyanonnan érkező üzenetként.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése