2011. március 16., szerda

Hétköznap is együtt ünnepelni

    Kibillent egyensúlyi helyzetéből a föld. Sziget lépett egyet az óceán tengerében. Szökőár. Négyezer halott, nyolcezer eltűnt személy? Mi pedig zavartalanul ünnepelünk. Megemlékezünk a hazánk földjét megrengető 1848-as forradalomról és szabadságharcról.
Miniszterelnökünk elmondja a legfelső lépcsőről lenézve, hogy csak szabad emberek alkotnak szabad társadalmat, ezért fel kell szabadítani magunkat hibáink és bűneink alól. Hogy is van ez? Mi az, hogy minden magyar tartozik minden magyarnak és minden magyarnak ki kell állni minden magyarért és az országért? Amit mond az nem marhaság, de rendesen hatásvadász szöveg. Napokig vitázhatunk a mondatain közös nevezőben reménykedve.

Beszélhetett volna a miniszterelnök egy kicsit a szabadság nevelőszülőjéről, a hazaszeretetről is. Nemrég bátyám írását olvastam erről a lelket bizsergető emberi érzésről. Szép és nemes gondolatok sorát intelemnek szánta kamasz unokájának. No, én nem nagy dolgokra gondolok, csak szöcskékre, szelíd tanyákra, szöllőkre és sírokra. És még egy sor kicsire, amikre talán a költő se gondolt: egy mosolyra, egy köszönésre, egy meghallgatásra vagy egy kézfogásra. Kicsit nagyobbakra, az egymás megértésére és segítésére, tiszteletre és szeretetre. Nagyobbakra,egyenlő esélyekre, létbiztonságra, egészséges életre, munkahelyre és családra .

Ám ezekről nem beszélt, pedig kormánya sokat tehet a szabadságért, feltételeinek megteremtéséért. Így marad nekem az, hogy törhessem a fejem, hogyan szabadíthatnám fel magam a hibáim és a bűneim alól. A hibáimmal régtől együtt élek, mi a fene baja van velük a miniszterelnöknek, hagyjon engem békén. Jó, megkísérlem azokat valamelyest csökkenteni. A bűneimmel azonban baj van, mert a legjobb tudomásom szerint azok nincsenek.
Akkor már csak az a dolgom, hogy kiálljak minden magyarért és az országért.
Minden igaz magyarért kiállok, ahányan csak vannak! Az országért az életemmel már - úgy-ahogy - kiálltam.

     Nem tartozok és nem is vagyok adósa senkinek!
Olyan szeretnék hát lenni, mint akármelyik, a szabadon száguldozó ménesben! Hétköznap is mindenkivel együtt ünnepelni, a földet a helyére visszalökni, a természettel alázatban élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése