Szűk családi körben -ha lehet tizennyolc ember együttlétét ilyen jelzővel illetni- köszöntöttük otthonában a végzős Emikét. Vasárnap volt, hét-ágra sütött a nap. A finom és sokízű ebéd elfogyasztása után körben állva, kint az udvaron énekeltünk. Előkerült még csillagszóró is, igaz, hogy a szikrái csak civakodni tudtak, nem versenyre kelni a nap sugaraival. Átadtuk ajándékainkat és gyorsan helyet foglaltunk a lakás hűvösében. A képernyőn máris feltűntek Emese megszületésének pillanatai és követték azokat a három testvér színes, videó felvételeken megörökített, ünnepekkel vetélkedő hétköznapjai. Mindezeket értékes dokumentumok és írások tették nyomatékosabbá belépve a lakásba, falra rögzítetten. A ballagó diák mosolygó arca jól megfér Levi oklevelével, Andrássy Réka bakancslistájával, de még a bibliai történet képével is, amelyen József gyűlölködő testvéreit látjuk, nem éppen követendő cselekedetük közben. Bent a nappaliban a kis asztalkán a nyolcadik osztályos munka-füzetek sorakoznak megtekintésre várakozón. Beszélgetés, játék, közben a sokféle sütemény! Mindenki kitett magáért. Köszönjük a szép szombatot, a szíves vendéglátást!
Nem cselekedhettem másként, a ballagási tárgyi ajándék mellé most is írtam egy kis "eligazítós" levélkét az ünnepeltnek. Kalkuttai Szent Teréz írt az élet himnuszáról. Egy van abból, ám az szép, tele boldogsággal és álommal. Csupa kihívás, kötelesség és játék! Vagyon, szeretet, titok és ígéret, szomorúság és dal. Küzdelem, kaland és jutalom! Ez mind az élet! És ez az egykor csodaszép leányka az öregek bölcsességével mindegyikhez párosítja egy-egy gondolatát -ha tetszik meghatározza- a tennivalókat. Én azt javasoltam, hogy fordítsa le ezt a himnuszt a saját nyelvére, vegye azokat fontolóra, éljen a korának megfelelően olyan tartalmas életet, amire mindig büszke lehet, ami segíteni fogja boldogulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése