Narcissus

   Megbékéltem már azzal, hogy neveket felejtek. Nagyon sok volt belőlük a fejemben. Már elég régóta élek begubózva, meg aztán az évek is futnak. Mégis kíváncsivá tett a dolog. Előszedtem egy tablóképet 1963-ból. Büszkélkedünk mi azon nyolcadikosok, mind a negyvenegyen. Emlékezetemben felfrissítettem a neveket, évekkel ezelőtt történt mindez. Ha most rákérdezel, ábécé sorrendben hibátlanul és hiánytalanul felsorolom egykori pajtásaimat. Még sincs akkor még olyan baj az emlékezetemmel. Vagy mégis?

   Unokáim zongora játékát hallgatva felötlik bennem egy régen hallott dallam. Eldúdolom és Esztit kérdezem, ismeri-e? Nemleges válasz után címeket mondok és az unoka a You Tube-on sorra megszólaltatja azokat. Nem találtuk meg, pedig egykor vájt fülnek is élvezhetően játszottam. Hát ennyit erről! Bosszantott a dolog. Lekottáztam a kezdő sort azzal a szándékkal, hogy néhány nap múlva kiszabadítom a hangjegyeket a soraik közül egy testvéri találkozón. Méri néni annak idején minden bizonnyal a többiekkel is megismertette ezt az otthoni zongora órákon. A cetlit a találkozó reggelén vettem a kezembe és amikor eldúdoltam, magamon is mosolyogva kimondtam a címet: Narcissus. A testvéreimtől nem kérdeztem meg, így már nem is lett volna ildomos.

   Megkerestem a szerzőt. Ethelbert Woodbridge Nevin személyében egy XIX. század második felében élt amerikai, zenét is komponáló pianistáról olvashattam. Szégyellnem kellene, hogy nem is hallottam felőle? Nem hinném. Végighallgattam a melódiát több hangszeren is eljátszva, mindegyik elnyerte a tetszésemet. Meggyőződésem, hogy a húrok hangjai szívekhez szólnak a nárcisz virágának közvetítésével. A keresgélés közben találkoztam még mitológiai alakkal, a nárcizmus fogalmával, Freuddal. Igaz, hogy ez utóbbiak már korábban is terhelték valamilyen mértékben a tekervényeimet.

A kertemet sárga nárcisz ékesíti, néha még vázában is díszeleg. Ezután azért másképpen fogok rájuk tekinteni. Elhessegetem még a gondolatát is annak, hogy a beképzeltség, hiúság, önhittség, önzés fogalmakat ezeknek a virágoknak a nyakukba varrjam. Sajnos sokakat ismerhetünk, akár csoportokat is, akiken ott lógnak mind a nárcizmus jellemzői. Elég csak belelapozni egy újságba, vagy bepillantani parlamentünk életébe. Olvasható és látható a tükörképükbe szerelmes emberek számának növekedése.

Egy zongora darab nagy nehézséggel megtalált címe így adott nekem új ismereteket. Mondhatnám azt is, hogy okosabb lettem, több lett fejemben a felejthető. Nem is fogok ezután kétségbe esni, ha valami nem ugrik be rögtön. Kivárok türelemmel...