"Falusi Tábor" 2021

   Egész héten a madarak csipogásától volt hangos a ház és az udvar. A nyári szünidő kiszabadította a kicsi szárnyasokat a megszokott ketrecükből. Repültek is nagy örömmel a nagyszülők házáig. Egy apuka kitalálta, megtervezte, koordinálta. Vele együtt a többi felnőtt derekasan kivette részét a gyermekek falusi táborozását jelentő feladatok kiötlésében és végrehajtásában. A tábor rendjére ajtóra ragasztott nagy papírra írt sorok hívták fel a figyelmet. A késő esti lefekvés helyét -kicsik, nagyok, legnagyobbak feliratokkal- a szobák bejáratánál olvashatták a fáradtan nyugovóra térők.

    Én még a tábor elején elkészítettem a zászló felvonásához szükséges technikát, ami hamarosan jól vizsgázott. Egyébként csak ámulattal néztem az egészet. A "Falusi Tábor" zászlóját, a fehér vásznat közösen festették- és díszítették ki. Az ünnepélyes felvonásakor szólt a zene, felsorakozott és tisztelgett a csapat. És ha már dobozaiktól megszabadultak a színes ceruzák, mindenki varázsolhatott magának egy alkalomhoz illő egyen-pólót. A fehér ruhácskákat gyorsan megnevesítették és rajzoltak azokra leginkább halacskákat, vezetéknevükre utalva. Egyik feladat után jött a másik, a harmadik. Köztük naponta olyan fárasztó is, ami az esti fürdés után biztosította a jó kis alvást.  

  Napközben teljes volt az unokák létszáma, közülük csak a pici Máté aludt otthon, álmát a szopiztató édesanyja őrizte. "Felügyeletét" esetenként elláthattam, igaz örömmel tettem. Ha ő nem is,de a nagyobbak Mecsekfalu és Körtvélyes útjain tekerték a bicajokat. Ez utóbbi városrész játszótere és sportpályája többször is lefoglalta őket. Fáradhatatlanok voltak, otthon is gurult a labda a füvön, vagy éppen helyét kereste a palánk kosarában. A számháborús bujdokolás pihenésnek számított. Akár északra, akár délre indultak útnak, néhány száz méterre fürdőmedence várta őket családi házak udvarában. A vizek hőmérsékletéről a hét időjárása gondoskodott, melegebb is lehetett az talán a kelleténél. Volt aki itt tanulta meg igazán, hogy a vízben az egymás fröccsölése a legjobbak egyike, ami gyerekkel történhet ugrándozás közben a medencében. Máskor ismét elfoglalták a nagy asztalt és mozgatható, játékos figurákat ollóztak, ragasztottak. Nem maradt el a nyársalás sem. A sült szalonnából és a kissé elszíneződött virsliből jutott jócskán nekem is. Nem a tábor zárásakor, de azért fellobbantak a búcsú tűzének lángjai is. A téglából megépített tűzhely adott azoknak otthont és hiába erőlködött a felerősödő szelecske, nem tudtak azok kilépni a kerítésen túlra. Csendben álltunk és figyeltük a szürkületben a fények játékos táncát.

   Mindenki tudta és tette a dolgát, felnőttek és gyerekek egyaránt. A konyha a szokottnál sokkal több munkát adott, de a gyerekek jó étvágya és mindig kedves mosolya kifizette a szakácsot. Ezeken a szép napokon én nem igazán hallottam, hogy a tábor lakói civakodtak volna egymással. Talán eszükbe se jutott a sok-sok érdekes eseményből fakadó leterheltségük miatt. Nagyon érdekes és értékes dolog lett kitalálva ezzel a sajátos táborozással. Ritkán ugyan előfordul, hogy együtt a teljes család, de hosszabb ideig, így megfűszerezve!

   Olyan élmény volt ez a heti kaland mindannyiunk számára, amilyenre talán nem is számítottunk. Megújította bennünk az együvé tartozás élményét és megerősítette az egymás iránt érzett szeretetünket. És ha tábor lakói közül valakinek majd eszébe jut az a szépen megrajzolt, az esti szélben hajladozó zászló, ráébred arra,hogy ajándékot kapott és adott, nem is akármilyet.