Valamire való vagy?

 "Madách Imrétől Az ember tragédiáját egy valamire való magyar ember kívülről ismeri." Az Új Dunántúli Napló lepett meg ezzel a mondattal januárban. Számolgatni kezdtem magamban a színeket és felidézni azok tartalmát. Egészen jól sikeredett, de megesküdni nem mertem volna mind a tizenötre, azok pontos tartalmára.

Mit is jelent ez az idézett mondat? Úgy vélem, hogy magyar az, aki annak vallja magát és feltétel nélkül szereti ezt az összezsugorodott kis országot a benne élő emberekkel együtt. Bárhol is él, beszélje nyelvünket és tanítsa meg arra gyermekét is. Ez a kritérium, amit én most itt hirtelenjében felállítottam, nem is olyan nagy dolog. Vagy mégis? Sokan akadnának el a rostában, minden bizonnyal. A megmaradó milliók közül vajon hányan ismerik a tragédiát kívülről? A mondat szerkesztője nem részletezi ezt a kérdést, de a "valamire való" kifejezést se magyarázza el. Viszont tökéletesen ketté osztja a magyarságot. Valamire valókra és semmirekellőkre. Én nagyon sok olyan embert ismerek, akik alig ismerik a tragédiát. Elfelejtették, vagy meg sem tanították velük Madáchot, ám ettől remek emberek és magyarok!

Az általam kifogásolt cikk írója valószínűleg nem ártó szándékkal fogalmazott így, csupán meggondolatlanságából fakadóan bántott meg sokakat. Mondhatnám azt is, hogy divatosan viselkedett! Ma ugyanis természetessé vált -akár a napilapok hasábjain keresztül is- megosztottá tenni az embereket. Ha a szerző célja ez volt, minden bizonnyal sikeredett. A "kívülről ismerők" szűköske csoportja mégiscsak nagy lehetőséget kapott. Megismertetheti a semmirekellőkkel az emberiség születését, történelmét, jövőjét. A jó és a rossz  szüntelen harcát, a boldogulás lehetőségeit. Vagy mégse? Lehetséges, hogy ez az utóbbi, jóval népesebb csapat pontosabban érti és teszi a dolgát, ha nem is fújja kívülről a sztregovai remete sorait?

Az ember tragédiáját világirodalmi súlyú alkotásnak minősítették az ahhoz értők közül többek is. Arany János a mű gondolati tartalmához annak nyelvi szépségét hiányolta ugyan, göröngyösnek tartotta, ugyanakkor fenséges kérdésekről beszélt és egyengette a tragédia kiadásának és szerzőjének útját. Nos Aranynak az elmarasztaló kijelentését elfogadhatjuk az ő nagyságára hivatkozva még akkor is, ha nem igazán értünk vele egyet. 

A sajtóban megjelent cikkel kapcsolatban véleményt cseréltem másokkal is. Lehet, hogy csak én látom ilyen borúsnak az ember nyakába akasztott tábla feliratán a "valamire való" jelzőt? Érdemes ezért akár egyetlen szót is elfecsérelni? Kellett nekem ezt a cikkecskét elolvasni? Megtettem és kiállok magamért. Helytelennek ítélem meg a mondatot, másképpen fogalmaztam volna. Ahogyan azt Madách is javasolta: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál."