Utcanevek újrakeresztelése

Önkormányzatunk képviselő testülete novemberben meghozta a döntését, amelynek alapján Kökönyös városrészben átkeresztelik a Gorkij utcát. Az új névadónak egy sokak által ismert és köztiszteletnek örvendő Kiss József lokálpatrióta, írót, helytörténészt,  választották.

Ennyi a rövid hír a hosszú évek óta országosan zajló folyamat helyi "időszerűségéről". Foglalkoztam már ezekkel a "rendkívüli" keresztelőkkel, de ezt a mostani döntést nem tudtam szó nélkül hagyni. Hoztak egy törvényt a közterületeket és utcaneveket érintőt. Minden olyan személy nevét le kell radírozni a táblákról, akik összefüggésbe hozhatóak a XX. század önkényuralmi politikai rendszereinek kiépítésével, fenntartásával kapcsolatban, vagy azokban vezető szerepet játszottak. A törvény a megítélésben lehetőséget biztosít a Magyar Tudományos Akadémia hozzáértő tagjainak megkérdezésére is. Nagyon gyorsan, szoborral együtt eltűnt a Lenin tér, követte azt Sztahanov, Sallay Imre és Fürst Sándor is. Meggyőződésem, hogy Uljanov nem azt a Szovjetuniót akarta, amelyiket mi megismerhettünk. Sztahanov egy kiváló munkás volt, akit melós társai rendre kiszolgáltak, így vált -irányított csalással- képessé óriási teljesítményre. Sallay vezető szerepe a KMP munkájában nem vitatható, de a pártba 23-évesen belépő Fürst Sándoré annál inkább. Mindketten feltétel nélkül hittek egy igazságosabb, szebb jövőben. Ez elég is volt a hatalomnak, hogy őket meghurcolják, a biatorbágyi merénylet elkövetésével megvádolják és 1932. júliusában életüktől megfosszák. Hiába tiltakozott ez ellen röpiratokban József Attila és Illyés Gyula is. Fürst Sándor mellszobrát 1958-ban avatták a Puskin téren de helyeztek el belőle iskola udvarába is, amelynek nevet adott. A Puskin tér ma Brenner park, a szombathelyi suli udvara se dicsekedhet a "merénylővel". Semmi gondom nincs az építésszel, de mi bajuk lehetett az új keresztszülőknek Puskinnal? Talán a meggondolatlan párbaja d' Anthés kalandor cári tiszttel? Azután volt még Népköztársaság utunk és Moszkva terünk is. Államformánk nevét aktuális helyzetünk adta, az orosz világváros jelenléte nem feltétlenül politikai meggyőződésből díszítette Budát.

A törvény szövegét megalkotók feltételezték azt, hogy lesznek majd vitás kérdések. Nem gondolom, hogy túlságosan sok esetben kértek volna szakvéleményt az akadémiától, megoldották a problémákat helyben az okos emberek. Ha az MTA egyik speciális bizottsága által anyakönyvezni engedélyezett keresztnevekre gondolok, talán jobb is.

Harminc évvel az önkényuralmi politikai rendszer megszűnése után most idén ősszel változik a Gorkij utca neve, ez így majdnem komolytalan. Mi a baj Peskovval? Bírálta ő még Lenint is! Írói értékét ugye nem kérdőjelezi meg senki? Miért nem történt meg a névváltoztatás eddig? Ki kezdeményezte és mi okból? Talán az érintett lakók verdesték sűrűn az önkormányzat ajtaját, követelve a változtatást? Mindössze egy-két embernek jutott eszébe házának faláról Gorkij nevét eltüntetni, mert számukra az már elviselhetetlenné vált? Vagy nem is ott élő ember dobta fel ezt a labdát? Hasonló mondatokat szerkeszthetnék az új névvel kapcsolatban is.

Van-e jogosítványa nálunk  az utóbbi három évtized hatalmat gyakorlóinak arra, hogy neveket változtassanak? Nem hiszem hogy lenne! A mi országunkban ma is csecsemőként fekszik bölcsőjében a demokrácia. Minden utcára kitett név visszatükrözi a történelmünket, ezért néhány kivételtől eltekintve ott vannak jó helyen, ahol vannak. Négy évig gimnáziumba, jártam, mégsem jutott soha eszembe, hogy Kún Bélának hívják azt, ettől még egyetértek a gimi nevének megváltoztatásával. Az érettségi magyar írásbeli tételek lehetőséget adtak 1848, 1919, 1945 évek közötti választásra. "Népünk három tavaszának tükröződése líránkban" címet viselte a megoldandó írásbeli. Nem az egymástól távoli tavaszok kiértékelése, hanem az a néhány lírikus kiválasztása okozhatott csupán gondot. Szerencsém volt, hogy szerettem Petőfit! Halkan írom le, a harcos katona, forradalmár költő egyesek szerint Barguzinban írogatott és tanítóskodott a szabadságharc leverése után.  Nem hiszem el, senki ne is említse ezt, mert a végén valamilyen okos Tódor még átkeresztelteti a Petőfi terünket Kugotowicz Manóra. Bár a térképésszel sincs bajom.                                                                                                                         Nem fogadhatom el olyan személyek szobrainak közterületre helyezését, akiknek a neve rendesen megosztja a tízmillió magyart. Márpedig ez mai gyakorlat. A mindenre alkalmas, a törvény szellemében utcanevekre számításba se jöhető "politikusoktól" hangos a hatalom. Megélhetjük még azt is, hogy a hazáját elhagyó Kossuth Lajos, vagy Rodostóban bujdosó II. Rákóczi Ferenc is lecserélődnek?  Tavasz utca lesz a Nyár utcából csak azért, mert júliusban néhányunknak nem tetszőn, erősebben tűz a nap? Lehetséges, de egy dolog biztos. Január elején, amikor leesik a hó, a szállongó pihék már nem találják a Gorkij utcát.