Rendhagyó karácsony

Az életünket alaposan felforgatta ez a vírus. Van akit megijeszt, mások legyintenek rá. Értetlenség, kapkodás, korlátok, aggodalom, átértékelés, segítés, szeretet. Tavasz óta ezek mindegyike körülöttünk ólálkodik és rendre ránk is köszönnek. Közülük néhányan megakadályozzák, hogy a karácsonyi ünnepeket megelőzően, jó szokásunk szerint összegyűljünk a fenyő körül és ott kellemesen elidőzzünk együtt néhány órát. 

A zöld ágacskák most is ünnepi ruhát öltöttek magukra, ne felejtsünk el megállni, rájuk csodálkozni.  És ha már ott vagyunk -mert képzeletünk gazdag- gondoljunk távoli szeretteinkre, barátainkra is. Érezni fogjuk, hogy mellettünk vannak, legyenek ők bármelyik sarkában most a világnak. Távozóban bátran lopjuk el a fáról karácsony tiszta fényének egy darabkáját, zárjuk a lelkünkbe és vigyük az  otthonunkba.

A fa környezetét már novemberben nagyon szépen rendbe tették. A fenyő Luca nap előtt ünnepi köntösbe öltözött. Ha tudok a díszítésről, meglátogattam volna a szorgos kezek gazdáit, csak azért, hogy találkozzak, lássam őket, beszélgessek velük. A karácsonyt köszöntő ünnepünkkor felcsendülő dallamok és versikék mellett engem már többször is megtiszteltek azzal, hogy beszélhettem a karácsonyról, elmondhattam Mecsekfalu lakóinak és a körünket megtisztelő ismerősöknek gondolataimat a szeretetről. A személyes találkozás elmarad, mégis hadd kívánjak most minden földimnek és e sorokat olvasóknak szeretetben gazdag, békés és áldott karácsonyi ünnepeket. Befejezésül a szokásos versike helyett egy korábban megfogalmazott -életünk minden napjára érvényes- házi áldást teszek le nagy örömmel az ünnepi asztalokra. Fogadjátok tőlem szeretettel! 

Házi áldás

 

A lépcső fokára, ha fellépsz, rövid az idő az ajtódig,

mégse nyisd azt addig, amíg ruhádat le nem veted

s jól ki nem rázod belőle az út porát, a világ rád

rakódott álságait!

Gondolataidat csak a szeretteidre pazarold,

tisztán lépd át a küszöböt, mosolyogj!

Akit meglátsz, fontos ő neked és hidd el,

hogy az vagy magad is!

Tegyél meg mindent, hogy derűs arcok vegyenek körül!

Így bízhatsz abban, hogy utadat az ő mosolyuk kíséri.

Szólhat a zene, hangosan dübörgő,

lehet beszédesen néma a csend, te csak mosolyogj!

Így köszönt a hőn áhított, a megbecsülést, tiszteletet szolgáló szeretet 

és szüli meg sarokba megbújva a nyugalmas, viszálykodást nem ismerő

békét.

De ez a harmónia már egy másik dallam,

a szív és a lélek magasztos, ünnepélyes muzsikája.

Kevés hozzá az értelem, csak érzelmekkel közvetíthető.

Több ez, mint vasárnapi játék!

A sok jóval a boldogságot adó, a hétköznapokat is

ünneppé varázsoló csoda.

Áldás ez, a közös gondolatok és tettek gyümölcse

és segítség, talán Istentől is eredő.

S a gyümölcs mellé étel is kerül az asztalra

jóízű és bőséges.

Szívvel-lélekkel főzött, másokkal is megosztható 

Ülj le hát és kínáld, közben mosolyogj!