Nem minden évben van mód arra, hogy november második felében bimbózó rózsaágat szakítsak a kerti bokorról. Idén megtehettem, éltem is a lehetőséggel. Névnapján első dolgom volt megköszönteni Őt egy szál, szirmait már kibontó sárga rózsával. Kapott másoktól cserepeseket is, de a lányok a színesen földre hullott faleveleknek újra életet adtak. A belőlük készített csokor biztosan a szebbek közé tartozott. Ám ezt a tizenkét szál tarka rózsát még meg is fejelték. Az unokák friss levegőt szívni mentek ki a szabadba. A rövidke csavargás közben a körtvélyesi oldal zöldjében közösen gyűjtöttek egy bokréta mezei virágot.
Hazaérkezéskor együtt nyújtották át ezt is a Mamának. Csak úgy, csak szeretetből.
Gratulálok igazi úr vagy és persze a jobbik fajtából,de ezt már tudom nagyon tisztellek és ilyen emberből kellene sokkal több
VálaszTörlésKedves vagy, Erika, köszönöm!
Törlés