Váltakozó magasságok

Édesanyámnak vagy megnehezítettem, vagy megkönnyítettem azt a szombatját, nem tudom. Rutinosan hozhatott a világra hetedik gyermekeként. Amikor kinyitottam a csipámat erre a világra, nem készült arról fénykép, feljegyzés se egy imakönyvbe, sem rovás formájában egy ajtófélfába. Így nem is tudom, hány grammal  születtem és mennyi centit mutatott a mérőszalag sarkamtól a fejem búbjáig. Kicsi és vézna babácska, lehettem, nagy-sokára értem csak el a 175 centimétert és a hatvan kilót. Amikorra felnőtt lettem és kérdeztem, Anyu nem emlékezett már ilyen adatokra. 

Gyermekeim nem járhatnak így. A születési adataik őrzött dokumentumok. Magasságuk változásait a felnőtté válásukig rendszeresen mértem és az aktuális centit felírtam. A nagyszoba szekrényének ajtajára ragasztott papíron unokáim "nyújtózkodásait" rögzítem. Kinyitják azt, oda állnak és én megjelölöm az éppen mért magasságot. Több mint tíz éve húzgálom a kicsik vonalait, tavaly emelni kellett a firkálandó papírka magasságát. 

A múltkor megfordult a világ. Én álltam a nyitott ajtó elé és az unoka húzta meg ceruzával a vonalat. Az eredményt nem kürtöltem világgá, mintha pár centit változtam volna.