A tetőre éjszaka kimászó lunátikusról folyt a vita a nagypiacon. Jókai szerint: "Szerencsére, ha voltak pártok a debreceni piacon, de az intelligencia mindig többségben volt és mindig győzött. Engedte a demokráciát harsogni kedve szerint s aztán nyugodt majesztással leszavazta."
Ez a mondata évszázadnyi idő után elgondolkoztatott. Vannak dolgok, amik nem változnak meg soha? Vagy mégis? Mintha eltűnt volna a pártok feltételezett méltósága is.
Tovább keresgetve a fiókban, előkerül még egy fotó néhány esztendővel fiatalabbakkal.Surányi mester kapta lencsevégre őket, ahogy óvatosan beleharsogják fiatalságukat a világba. Műsorrendjük többek között A hét napjai, Tavasztündér, Csipkerózsika, Az egri csillagok. A csoport tagjainak többsége csak egy-két évvel idősebb nálam, de jó most így visszaemlékezni rájuk! Egy másik darabban a sepregető leányka -Marika nővérem- kéri a fiút, Szabó Ödit: " Lőrinc, édes Lőrinc,". A sóhajok között, csendesen kérő mondatát én ma is be tudom fejezni: "vígy el engem innen!" Minden bizonnyal többször is elhangozhatott ez otthon. Ili testvérem Csipkerózsikát alakította. A szerepet betanító pedagógus mérsékletre intő szavai ellenére olyan hangosan csattanó csókot kapott királyfitól, Pistától a színpadon, ami kicsalta a közönség külön tapsát. Pedig a fiú ekkor már komolyan udvarolhatott az Ildikónak?
Tovább keresgetve a fiókban, előkerül még egy fotó néhány esztendővel fiatalabbakkal.Surányi mester kapta lencsevégre őket, ahogy óvatosan beleharsogják fiatalságukat a világba. Műsorrendjük többek között A hét napjai, Tavasztündér, Csipkerózsika, Az egri csillagok. A csoport tagjainak többsége csak egy-két évvel idősebb nálam, de jó most így visszaemlékezni rájuk! Egy másik darabban a sepregető leányka -Marika nővérem- kéri a fiút, Szabó Ödit: " Lőrinc, édes Lőrinc,". A sóhajok között, csendesen kérő mondatát én ma is be tudom fejezni: "vígy el engem innen!" Minden bizonnyal többször is elhangozhatott ez otthon. Ili testvérem Csipkerózsikát alakította. A szerepet betanító pedagógus mérsékletre intő szavai ellenére olyan hangosan csattanó csókot kapott királyfitól, Pistától a színpadon, ami kicsalta a közönség külön tapsát. Pedig a fiú ekkor már komolyan udvarolhatott az Ildikónak?
Ha hiszitek, ha nem, azokon a deszkákon ott fenn magam is szerepeltem. Nem az éneklés versenyére gondolok, hanem egy versikére, amit mi bemutattunk -ha tetszik- a színjátszó kör gyermekeként. Még az is lehetséges, hogy ez az előbbiekkel azonos esztendőben történt meg.
Gyulai Pál Éji látogatás c. versét mondtuk- és játszottuk el. A versszakocska, amit én rebegtem el, ma is megható emlékként idézi fel bennem az egész költeményt.
Édes anyám, gyújts világot!Nem tudom én, jaj, mit látok!
Az álmos, árva gyerekek fényt kérnek és elveszített szeretetet. És ahogy álomba sírják magukat, mindent meg is kapnak. Nem tudom, ki volt az a felnőtt, aki felügyelt bennünket, eszembe nem jut, ki volt a két testvérkém. Miért jár akkor mégis a fejemben bő hat évtized után a mi hármunk édesanyja, Vicze Klári?
A kultúrház színpadjára fiatal felnőttek és minden iskolás kort képviselő ifjak és gyerekek tették fel a lábukat. Majd ott a magasban megmutatták a közönségnek, mire is képesek. Az előadások sikere azt eredményezte, hogy a környező falvakban is örülhettek a sásdiak játékának.
Ennyi sok év távlatából látni ezeket az arcokat egy nagyszerű, felemelő dolog. Erzsi nővérem a fényképen kérdőn mosolygó, homlokát rakoncátlan hajtincse díszíti. A szebbnél-szebb arcokat nevekkel is ellátta, én pedig hadd dicsekedjek velük:
Felső sor: Schelb Márta, Bodó Laci, Szilvási Ildikó, Haász Magdi, Papp Mari, Gyimesi Zoli, Várszegi Jutka, Wéber Gyuszi, Garai Mara, Künsztler Éva, Horváth Piri
2. sor: Kovács Mari (Csuri), Deli Hajnalka, Tóth Margit
3. sor: Hernádi Pityu, Tekker Laci, Józsa Tamás, Gyimesi Vili, Herke Laci, Pádár Anti, Simon Zoli, Illés Sanyi, Valter Laci, Molnár Laci
4. sor: Halász Erzsi, Bükkösdi Vali, Benedek Ili, Szalai Gizi, Haász Imi
Csuri és Hajnalka között kukucskáló buksi, Miklósi Jenőné, -e darab betanításában közreműködő-Eta néni kislánya.
Duci néni lehetett a fő mozgató erő, de a Bodó család elköltözött. Az oktatással, a gyermekek iskolai-napközis nevelésével, osztályfőnöki feladatokkal kapcsolatos elképzeléseit írásba foglalta, de ez nem segíthetett abban, hogy Sásdon ujjá-születhessen a színjátszók köre. Rövid ideig az irodalom és a versek megszerettetésével -az Ifjúsági Klubba járó fiatalok körében, irodalmi színpad keretében- foglalkozott még velünk a fiatal magyar tanár Eördögh Endre. Neki köszönhető, hogy Béla bátyám Bogdán Antival együtt a Tarrósi kis kocsmában szavaltak az ott élő emberek őszinte örömére. Antal öcsém osztályfőnöke volt, mindig szeretettel említi az irodalom tanítóját. Mielőtt ez az ember átvehette volna Duci néni örökét, ellopta őt tőlünk Baja főiskolája és egyházmegyéje.
Mi történhetett? Sásd Színjátszó Köre miért volt ilyen tiszavirág életű? Kizárt dolognak tartom, hogy a hosszú évtizedek alatt ne lépte volna át az iskola ajtajának küszöbét olyan pedagógus, aki feléleszthette volna Csipkerózsikát mély álmából. Aki a gyerekek életét színesebbé tehette volna azzal, hogy őket visszaterelgeti a színpad deszkáira. Vagy az oktatás gépezete nem engedte, nem tette lehetővé az újrakezdést? Nem akarnám ezt elhinni, elfogadni. A valóság azonban mégis csak az, hogy az iskolások közül néhányan el-el mondanak egy verset évzáró ünnepeken, talán még felcsendül egy-egy dal is. De a kultúrházból kocsma lett és a színpad megfásultan, üresen ásítozik.
Egy közösségben játszani fegyelmezett keretek között, sok mindenre megtanít bennünket. Játékra, fegyelemre, egymás tiszteletére és szeretetére. Észre sem vesszük és rendes ember válik belőlünk. Olyan, aki a sorsának eseményeit a maga és mások megelégedésére tudja alakítani. Shakespeare mondja Szabó Lőrinc fordításában: Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép:s mindenkit sok szerep vár.
A kultúrház színpadjára fiatal felnőttek és minden iskolás kort képviselő ifjak és gyerekek tették fel a lábukat. Majd ott a magasban megmutatták a közönségnek, mire is képesek. Az előadások sikere azt eredményezte, hogy a környező falvakban is örülhettek a sásdiak játékának.
Ennyi sok év távlatából látni ezeket az arcokat egy nagyszerű, felemelő dolog. Erzsi nővérem a fényképen kérdőn mosolygó, homlokát rakoncátlan hajtincse díszíti. A szebbnél-szebb arcokat nevekkel is ellátta, én pedig hadd dicsekedjek velük:
2. sor: Kovács Mari (Csuri), Deli Hajnalka, Tóth Margit
3. sor: Hernádi Pityu, Tekker Laci, Józsa Tamás, Gyimesi Vili, Herke Laci, Pádár Anti, Simon Zoli, Illés Sanyi, Valter Laci, Molnár Laci
4. sor: Halász Erzsi, Bükkösdi Vali, Benedek Ili, Szalai Gizi, Haász Imi
Csuri és Hajnalka között kukucskáló buksi, Miklósi Jenőné, -e darab betanításában közreműködő-Eta néni kislánya.
Duci néni lehetett a fő mozgató erő, de a Bodó család elköltözött. Az oktatással, a gyermekek iskolai-napközis nevelésével, osztályfőnöki feladatokkal kapcsolatos elképzeléseit írásba foglalta, de ez nem segíthetett abban, hogy Sásdon ujjá-születhessen a színjátszók köre. Rövid ideig az irodalom és a versek megszerettetésével -az Ifjúsági Klubba járó fiatalok körében, irodalmi színpad keretében- foglalkozott még velünk a fiatal magyar tanár Eördögh Endre. Neki köszönhető, hogy Béla bátyám Bogdán Antival együtt a Tarrósi kis kocsmában szavaltak az ott élő emberek őszinte örömére. Antal öcsém osztályfőnöke volt, mindig szeretettel említi az irodalom tanítóját. Mielőtt ez az ember átvehette volna Duci néni örökét, ellopta őt tőlünk Baja főiskolája és egyházmegyéje.
Mi történhetett? Sásd Színjátszó Köre miért volt ilyen tiszavirág életű? Kizárt dolognak tartom, hogy a hosszú évtizedek alatt ne lépte volna át az iskola ajtajának küszöbét olyan pedagógus, aki feléleszthette volna Csipkerózsikát mély álmából. Aki a gyerekek életét színesebbé tehette volna azzal, hogy őket visszaterelgeti a színpad deszkáira. Vagy az oktatás gépezete nem engedte, nem tette lehetővé az újrakezdést? Nem akarnám ezt elhinni, elfogadni. A valóság azonban mégis csak az, hogy az iskolások közül néhányan el-el mondanak egy verset évzáró ünnepeken, talán még felcsendül egy-egy dal is. De a kultúrházból kocsma lett és a színpad megfásultan, üresen ásítozik.
Egy közösségben játszani fegyelmezett keretek között, sok mindenre megtanít bennünket. Játékra, fegyelemre, egymás tiszteletére és szeretetére. Észre sem vesszük és rendes ember válik belőlünk. Olyan, aki a sorsának eseményeit a maga és mások megelégedésére tudja alakítani. Shakespeare mondja Szabó Lőrinc fordításában: Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép:s mindenkit sok szerep vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése