Csörög a telefon, felveszem: "Csak annyit akarok mondani, hogy szeretlek!" Viszonoztam és ezzel véget is ért a rövidke beszélgetésünk.
Micsoda ajándék! Egyszerű és mégis nagyszerű, egy fillérbe sem kerül, de egy vagyonnal felérő. Nem is értem, mi emberek miért is spórolunk ezzel a mindig kéznél lévő ajándékkal? Mert a szeretet érzése bennünk lakozik, nem tilos azt szavakkal is megerősíteni. Hozzá egy szempillantás, egy kézfogás, egy ölelés, közben egy puszi vagy egy csók! Nem is kell ennél több, ebből mindenki kiválogathatja a magának valót. Juthatna minden hétköznapra is, ne fukarkodjunk hát vele!
Ha korábban eszembe ötlik ez az általa régebben küldött idézet, elmondtam volna rövid beszélgetésünk végén:
"Tükröm vagy s én tükröd vagyok. Egymás szeretetét visszasugározva meglátjuk a végtelent."
Távolabbról néhány unokám is velem hancúrozott a kertünkben délután, nem is kell ennél több, ennél szebb vasárnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése