A mi gyümink

Az északi csücskéből ha kikandikálok, Vázsnok község házait látom, kicsit távolabb Tarróst és Vásárosdombót pillanthatom meg és tudom, hogy attól balra bujkál Meződ. A keleti sarkon jó magas fára kell másznom, hogy meglepődhessek, ennyire közel lenne Felsőegerszeg? Onnan csak két meredek emelkedő, amiket gyakran megjártam. Azután a lejtő olyan rövid, hogy szinte észre sem veszed, máris egy meseszép falucska, Varga kellős közepébe csöppentél. A települések között szántók, erdők, gyümölcsösök, szőlők szolgálják a szorgalmas embereket. És akkor még nyugatról nem is említettem szót. Pedig ott terül el teljes egészében láthatón, méltóságteljesen Sásd, a városkává nyilvánított település. Ne gondolja senki, nem mondok nagyot azzal, ha kicsi hazámnak becézem szülőfalumat.

Az Öreg-hegy csúcsáról tekintettem körbe, ahol a szőlők-gyümölcsösök sorát a miénk zárja le. Írtam már a gyümiről és nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, de meg kell említenem, hogy az valamennyiünk számára a munkára való nevelés eszköze, számtalan kedves emlék születésének helye volt.

Telepített szőlő-gyümölcsösként 1928-tól beszélhetünk róla. Keszthelyi ügyvéd a korábbi hatalmas épület helyére egyszintes, kétszobás, konyha-étkezővel és boltíves pincével ellátott csinos kis családi házat építtetett. Így vette ezt meg édesapám 1938-évben.

Felnőttünk, mindenkinek más és fontosabb dolga is akadt. Én az elköltözésem után nagyon ritkán látogattam meg a kedves tanyát, kicsit furdal is a lelkiismeretem. Testvéreim közül többen is példamutató szorgalommal igyekeztek rendet tartani, a munkába bevonni családjaik tagjait is. Fáradozásaik ellenére egyre fogytak a gyümölcsöt termő fák, mind nagyobb részt rabolt vissza magának a természet.

Légi felvételem nincsen, igazán az láttathatná a terület szépségét. Helyette a házikó képét mutatom meg a három hancúrozó gyerekkel. Őket nem is akarom beazonosítani, lehetnek ők a legkisebbek, vagy én magam a tesókkal, sok-sok évvel ezelőtt.

Szüleim huszonegy unokája közül egynek különösen szívéhez nőtt a gyümi. A múlt hónap végén leültünk testvérek és közülünk aki tehette, megteremtette feltételét jogilag is arra, hogy a friss erő ezután magát tulajdonosnak érezve formálja a maga kedvére közös tanyánkat.

A négy évtizedes szülői örökséghez, a nyolcvankét éve családi birtokban lévő zártkerthez és házikóhoz immáron semmi közöm. Itt az ideje érzékenyen és végleg elköszönni tőle. De  biztos vagyok benne, hogy szívesen látott vendégként bármikor szabadon léphetem át határának mezsgyéjét és nem fog az elkallódni holmi anyagi érdekek útvesztőjében. Szolgáljon ezentúl a mi gyümink új gazdájának örömére és egészségére!