2020. február 17., hétfő

"Megáll a parketten és ide tekint..."

Két éven keresztül egy gimnázium padjait koptattuk. Ennyivel idősebb nálam a legfiatalabb nővérem. A Tüzép, az OTP. a Bank, annak megszüntetése után az ÁFÉSZ adott neki munkát. Számokkal és emberekkel foglalkozott egészen a nyugdíjazásáig. Szülőfaluját nem hagyta el, ott él ma is a gimnazista lányként megismert szerelmével. Nemrég jártam náluk, a srácnak kifehéredett a haja, Erzsié még rendesen tartja a színét. Első gyermeke az érettségit követő harmadik nyáron született és őt követte még kettő. A gyerekek felnőttek és a Mama körül kicsi és nagy, négy unoka ugrándozhat.

Erzsébet Gabriella a hatodik gyermeke szüleinknek. Első keresztnevével Édesanyánk nevét viszi tovább. A másodikkal arra az unokatestvérre emlékeztet bennünket, akinek életét a szüleivel együtt a háború, Budapest ostromakor rabolta el.

Úgy nőtt fel, mint mi mindannyian a kisebbek. Fáradó szülők mellett a nagyobbak árnyékában. Tanult és dolgozott. Kivette részét a ház körüli munkában, szorgoskodott a kertben, szőlőben és gyümölcsösben. Szeretett mókázva "divatbemutatót" tartani. Felnőtt ruhadarabokat magára öltve előbújt a nagyszobából és kedvesen-pajkos mosollyal az arcán énekelte: Hajnalban betipeg a rongybaba, ruhája viola-szín pongyola, megáll a parketten és ide tekint, oda tekint, kecsesen int. És amikorra hirtelen felnőtté vált, akaratát érvényesítve beköttette a fejét.

Otthon a konyhaszekrény polcán van néhány csavaros tetővel ellátott üvegcse, ezekben fűszereket tartok. Az edényeket a rájuk festett színes virágok, növénykék díszítik. Falra akasztott tányérok ugyanezt a célt szolgálják. Risi rajzolta és adta ajándékba nekem ezeket. A természet megáldotta azzal a tehetséggel, hogy rajzol és fest másoknak is tetszetősen. Igazán nagy kár, hogy élete során ez a készség, ez a benne rejtőzködő adottság még nem nyitott ki valahol egy kis ajtócskát.
Úgy tudom, hogy a vászon, ecset és festék otthonában már csak arra vár, hogy keze ügyébe vegye azokat mindenki örömére, a lelkében lakózók bemutatására.
Őt soha nem felejtem el erre noszogatni, ezt megígérhetem!                                                                 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése