Nagy családok találkoztak Sásd városkában. Az egykori faluban született Halász és Füzes gyerekek adtak egymásnak randevút. Mi kilencen voltunk testvérek, ők csak kicsit kevesebben, hatan. Testvérként szerettük egymást és tesszük azt most is. Szülőfalunkból a legtöbben kirepültünk és éljük az életünket. Anyák és apák lettünk, nagymamák és nagypapák. Vannak közöttünk, akiket már dédiként szólíthatnak. Egyszóval mi testvérek és unokatestvérek megöregedtünk, legalábbis a fiúkat illetően.
Nem először találkozik ez a kör, a létszám soha nem teljes. Ezúttal hetvennyolcan kanalazhattuk egy kedves ismerős, Marika által elkészített, óriási fazekakban rotyogó töltött káposztát. Az italok mellett szabadon válogathattunk a sütemények és pogácsák, ropogtatni valók tengeréből is, amelyek többsége az ünneplő asszonyok keze munkáját dicsérte.
Nem váltottuk meg a világot, csak sokat beszélgettünk. Magunkról, egymásról, örömökről és bánatról. Kerestük a hiányzókat, érdeklődtünk felőlük. Hogy vannak a messzi országokban élők, mi újság van a tengeren túl? Bizony szétszórt bennünket az élet és ritkán foghatjuk meg egymás kezét. A találkozók között mindig vannak változások. Van akitől örökre elköszöntünk, van akit először látunk. Van aki egy jottányit sem hajlandó nagymamaként se veszíteni a fiatalságából. Van köztünk olyan, aki ma is igyekszik gazdag zsákmánnyal megtelíteni a szákot. Miközben nagy szeretettel nézzük a kertben ugrándozó gyerekeket, a közöttünk fáradhatatlanul szaladgáló legkisebb tündérkét, meghalljuk a hírt, új életek készülődnek születni, akiknek édesanyját legtöbben nem is ismerjük. A minap még papájának furulyázó kisiskolás is nagylány lett, messzi egyetemen tanul. És megemlékezhetnék még néhány mondat erejéig sokunkról, de nem teszem, ez nem is a célom.
Sok éve már annak, amikor első alkalommal ült egy asztalhoz ez a kör. Ezt a mostanit gyermekeink közül néhányan szervezték és bonyolították le. Velük kivételt teszek és név szerint mondok mindannyiunk nevében köszönetet Csörinek, Péternek és persze mindenkinek, aki bármit is tett ennek a szép, őszi szombatnak a sikeréért! Remélem folytatják és nagy örömmel ölelik majd meg egymást akkor is, ha a sásdi tizenöt unokatestvérről már csak emlékeik felidézésével beszélgethetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése