Soron-kívüli találkozó

Ízletes, jó minőségű paprikától színes hallét fogyasztottunk ebédre. Csaba még Bácsalmáson elkészítette saját fogású halakból és ezzel vendégelte meg egykori osztálytársait Sikondán a Pihenő Parkban.

Belecsöppentem a Steinmetz Miklós Szakközépiskola 1967-évben végzett tanulóinak 52-éves évfordulójába. Olyan ez az osztály, mint az én gimis csapatom. Gondol egyet és találkozik akár kerek az, akár nem. A jelenlevőkre talán illene emlékeznem, de bevallom őszintén, néhányuk mellett ismeretlenként mentem volna el az utcán. Mi tagadás, régen volt. Találkozhattam velük a Kún Bélában, a városban és az ő iskolájuknál. Negyedikben a szomszédos kollégiumban közülük többekkel is egy fedél alatt laktam.

Csabával is - ez a név csak a második -, akit rajtam kívül mindenki Sándornak szólít. Ő hívott és hozott is engem ide, kihasználva a lehetőséget arra, hogy találkozhassunk, beszélgethessünk.

Etelka köszöntötte a csapatot és létszámellenőrzést tartott. Szólt az engedéllyel távol maradókról és azokról az osztálytársakról, akikről már csak megemlékezni tudnak. Én engedélyt kértem csak ismerősként közöttük helyet foglalni, amit ők kedves mosolyukkal lehetővé tettek. Néhány mondattal megköszöntem és az alkalommal illő idézetekkel kívántam minden jót a kedves csapatnak.

Ez a pár óra gyorsan elfutott. Röviden szót váltottam a csinos lányokkal, akik most asszonyként, nagymamaként tereferéltek de leginkább Csabával elevenítettük fel közös élményeinket. Hogyan utaztunk a sásdi Öreg-hegy gyümölcsösének szüretje helyett Érdligetre, barátom még soha nem látott nagynénjéhez. Onnan gyalog Budapestre, megnézni a Ferencváros-Vasas ez alkalomra összeállított közös csapatának labdarúgó mérkőzését a brazil Flamengó ellen. 1967. június 4.-ét írtunk, 4:1 arányban győztünk. Szép idő, egy-félidős szép foci, nem bántuk meg a kiruccanást.Hazafelé mégis csak eljutottunk a szülőfalumba, no nem a gyümölcsöt leszedni. Az csak álcázta a szökésünket, a kajszi még éretlenül ült fenn a fán. Pénzre volt szükségünk, hogy a komlói  vonatra jegyet válthassunk. Kiszámoltuk, meddig utazhatunk az összes zsebünkből előkotort pénzecskénkből, Pincehelyig érhettünk szabályosan. Megúsztuk! És beszéltünk még sok-sok mindenről. Líviáról és Annáról  és a hőn áhított unokákról.

Kedves évfolyamtársaim! Szívből köszönöm, hogy közöttetek lehettem! Azt kívánom nektek, hogy gyakran lássátok még egymást. Ne múljon a napotok dolog nélkül és mindegyik huszonnégy órában örömet adjon mindannyiótoknak egy kedves szó, egy ölelés!