Túlfizetett szolgáltatás

Bő negyed órája már biztosan várjuk a szentmiséről érkezőket. A ravatalozó körül állók arca elől egyetlen felhőcske sem takarta el a barátságosan simogató őszi napsugarakat. A halk, megnyugtató zene jóleső érzésekkel is feltölthetett volna bennünket, ha nem egy túlságosan is fiatal nagymama temetésére készülnénk éppen.

A faluban született, itt élte szorgos, dolgos életét.Körötte mindig volt valaki, akivel többet kellett törődnie, mint magával. És most, amikor a megkezdett nyugdíjas éveit végre felszabadultan tölthetné, akkor jön a kór, a gyógyíthatatlan. Gyorsan ragadja ki közülünk és viszi őt ismeretlen mezőkre. Már a "Hulló falevél" mélabús dallamait halljuk és a pap még mindig sehol.

Megérkezik végre és dologhoz lát. A szokásoknak megfelelően misét tartott a temetés előtt Sarlós Boldogasszony templomában. A szertartást senki nem dicsérte, sőt! Nem remekelt a temetőben se. Jairus 12-éves lánya feltámasztásának bibliai történetét mondta el. Nem igazán értettem, miért ezt választotta? A halott gyermek segítségére siető Jézust az emberek kinevették, közömbös és hitetlenségről árulkodó magatartásukat nem éreztem ide valónak. Annál is inkább, mert a temetésen résztvevő emberek többsége vallásos érzelmű, akiket nem kell meggyőzni a Megváltó igazáról.           Kántorával nem énekelt együtt, a mobil telefonjáról felsorolt búcsúzók és a legközelebbi -a  temetésen is résztvevő- hozzátartozók között nem volt összhang. Érdekes lett volna, ha a listából kifelejtett  fiatalasszony tesz egyetlen lépést és a koporsót megsimogatva hangosan szól a szeretett halottjához!

Lehet, hogy csak én veszek észre ilyen dolgokat? A korán eltávozott asszony gyermekkora óta misébe járó, igaz istenhívő, családját is erre nevelő. A templom rendjéért manuálisan is sokat tevő ember még nagyobb odafigyelést érdemelt volna.
Jobban tettem volna én is, ha a temetésre koncentrálok és a régtől ismert lánytól, asszonytól, nagymamától csendben elköszönök. Ám én ezt észrevétlenül régen, már a búcsú napján megtettem. Műtétje után a pincesoron üldögélve hosszasan beszélgettünk a múltról és a jövőről egyaránt.

A miséért és a temetésért a plébániának befizetett egyházadótól függetlenül is anyagi áldozatokat kell vállalni mifelénk. A katolikus egyház fejének ez nem tetszik. Hát még ha azt is tudná, hogy számla se divat és adót se fizetnek utána!  Jobb, hogy nem tudom, mennyivel kell még megtoldani a borsos temetési költségeket. Mi a véleménye a pápának hazánkban a politika és papság egyre gyakrabban bírált kapcsolatáról? A minden temetésen közreműködő férj most életének párjától lehorgasztott fővel búcsúzik, eszébe se jut kritikával illetni az atyát. 

Hetvenen felül az öregkoromat élem már. Ezek a friss élmények megerősítettek abban, hogy az utolsó kenet szentségét ne vegyem fel. Az egyházi rend kivételével a többinek birtokosa vagyok. Ha a családom a nyilvánosság előtt szeretne tőlem majd végső búcsút venni, hát nem bánom. De a szavak, amik ott elhangozhatnak, az enyémek legyenek, ha azokat másnak a hangszalagjai szólaltatják is meg! Kísérő zenének pedig az egész szertartás alatt szóljon a kedvenc hegedűversenyem!

Végül még hadd üzenjek Jézusnak! Támassza fel egyházának méltóságát és tisztaságát! Segítse megerősíteni a nyáját szerető és azt jóra nevelő papjait. Meg is köszönöm majd, ha találkozok vele, addig is készítse elő helyét a mennyek országában, most eltemetett gyermekének!