A tűzoltók magukénak érezték a várost és ez fordítva is így lehetett. A komoly értékeket teremtő munkától a káreseteknek már nem is minősíthető apró kis segítségig, szinte minden belefért, beleférhetett a ma olyan divatosan lánglovagoknak titulált csapat napi elfoglaltságai közé. A szomszédos kenyérgyár piaccá alakításakor, forintban is kifejezhetően jelentős támogatást nyújtottak a beruházónak.
Én gyakran mentem át oda csak körülnézni, beszélgetni, vásárolni és nem titkoltan meginni egy fröccsöt, vagy egy sört. Megvettem néha a kertjének terméseit árusító mama motyójából megmaradt kilónyi krumplit, hadd indulhasson haza. Reggeliztem frissen sült hurkát, mert nem állt ott sorba senki. Vitáztam és véleményt cseréltem a soha nem hiányzó földimmel, Anti bácsival, de nem hagytam ki a lángossütőt sem, ha ettem a kerek csodájából, ha nem. Az igazság az, hogy Zsuzsánál napi tennivalókat, holnapi terveket beszélgettünk meg és mindig volt közöttünk, aki a frissen készült lángos elfogyasztása mellett döntött.
Rég volt mindez. Sok éve már, hogy a nyugdíjasok kenyerét eszem, messze esik tőlem a piac. Nemrég meglátogattam azt, mert arra jártam. Sima hétköznapon, már dél-közeli időpontban, merő nosztalgiából. Rögtön a főbejáratnál, nem vásárlási szándékkal nyomtam le az egyik kilincset. Az asszonyok a régiek, változatlanul fiatalosak és kedvesek. Bő választékban az illatozó hentesáruk és egyre növekvő számban a fenti polcokon sorakozó mókás figurák.
Zsuzsa egyedül, ilyenkor már ritkán látogatja vásárló a fehér csempékkel kirakott pavilonját. Látom, hogy az olaj forró, sütnivaló van még, kérek hát tőle egyet, így ebéd előtt. Készítse azt a jobbikból, a kevésbé zsírosból, az egészségre alig ártalmasból. Mindig így élcelődtem, nem haragudott érte. Amíg az olajban rotyogott a lángos, és amíg kevés sóval megfűszerezve elfogyasztottam azt, a nagylányáról és az emberéről beszélgettünk. Őket ismerem a családjából. Sok munka és boldogulás, jó volt ezt hallani.
Nem egy leányálom ez a meló. Télen-nyáron korán kelni, sok-sok órát talpon állni, fűtve is fázni, egész napos tömény illat, estére is érezhető. Zsuzsa fáradtan is mosolyogni tudott és ezt a derűt még a lángosába is belesütötte, úgy adta tovább nekünk. Tette ezt még akkor is, ha minden egyes lángosa eladása után számlát írt és annak összegét a pénztárgépbe ütötte.
Ha én lennék az adóhatóság, minden lángossütőnek - legalább a mosolyuk megtartása miatt - egyszerűsíteném az adóztatását. Ismerem, látom, hogy hol, mit és mennyit tesz, megalkudnék vele. Szolgáltatásának változatlansága mellett éves x forint adó megfizetésére kötelezném. Az ismeretlen összeg megegyezhetne az eddig befizetettekkel, vagy valamivel több is lehetne, erre kötnék vele megállapodást. Cserébe nincs kötelező számlaadás, pénztárgép használat, nem kell adót bevallani, hozzá szakértőt megfizetni. Azért még ellenőrizgetném, de nekem is egyszerűbb lenne és én is megtanulhatnék mosolyogni még akkor is, ha a lángost a nyári szünetben csak úgy beugró nagylánya adná a kezembe.
Magamról és családomról én is beszéltem, közben a lángos is elfogyott. Zsuzsa nem adott számlát, csak mosolygott. De nem is engedte meg, hogy fizessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése