Akkor csendre intettem mindenkit, mert titkokról beszéltem. Olyanokról, amit csak egy ember ismer, vagy már korábban megosztott valakivel. Komolytalannak tűnő, hétpecsétes államtitkokról. Ígéretet is tettem arra, hogy egyszer majd a saját, óvatosan betakart gondolataimról seprem le a port. Kerek számú írás volt az is, ez is az.
Akkor hát lássunk hozzá, nézzük meg, miről is van szó! És addig csűrtem-csavartan a "titok" főnevünket, amíg az utolsó csepp is kifolyt belőle, üresen maradt a markom. Most panaszkodhatnék, hogy milyen csóró-szegény ember vagyok. Nincs az életemben egyetlen féltve őrzött esemény, meg nem történt, hőn kívánt álom, fejemben kavargó gondolat, amik rácsok között őrizve csak az enyémek? Amelyeket megőrizni bármilyen okból is, igazán fontosnak érzem? Nem tudok ilyenekről annak ellenére sem, hogy a jó és a rossz, a szép és a csúf nem került engem el soha. Közülük volt, amiért szégyenkeznem kellett, vagy éppen a szívemet bizsergetve dicsekedhettem. Egyikük sem ugrotta meg a fogalom számára általam feltett lécet.
Most bárki mondhatja, hogy így könnyű, hát tessék, lehet engem kérdezni! Nyitott ember vagyok, őszintén fogok válaszolni. De azért amit elmondok, legyen az a kíváncsiskodó felelőssége!
Ennyi lett csak a beígért titkomból, magam is meglepődtem és egy kicsit rosszkedvű lettem. Át is fogom értékelni ezt az egészet és titokká minősítek kedves meglevő és születő emlékeket. Mégis csak szebb úgy az élet, nem igaz? Ám továbbra is foglalkoztatott az igazi titok kérdése. A szavakhoz értők közül egyet Radnóti soraiban találtam meg: "mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más,-a rettentő szavak tudósa, Ésaiás." A próféta nem a titok fogalmát magyarázta meg, inkább azokról lefejtette a fátylat. Az Ószövetség leghosszabb terjedelmű könyvében Isten dicsérete mellett megfenyegeti a pogány népeket. Próféciáiban sorra szakítja a titkok láncait, Megmondja, hogy milyen istenítélet vár a bálványokat imádókra, az erkölcstelen életűekre, a formális vallásosságiakra, a szociális igazságtalanságokat okozókra. A nemzeti összeomlás. Ez lenne hát a titok? Nem valószínű, mert egy ilyen folyamatot - a megvalósulásában eltérően - bárki el tud képzelni.
A tudomány naponta kapargat le kicsi kérgeket ismeretlenekről. Mögöttük nem a titok, hanem a tudás rejtőzködik. Ma már természetes, hogy egy napfogyatkozásról percre pontos megmondják, hogy mikor, hol, milyen mértékben, meddig látható. Egy ilyet fotóztam le a kertemből. A felvétel minőségéről a Hold is tehet, mert szégyenlősen, alig-alig bántotta a Nap sugarait. Előhívás után nézegettem a képet és elmosolyodtam azon, hogy mennyre picikék vagyunk, mi emberek. Odafent az égen és az mögött mi van? Talán a titok? Nem lehet, mert az csak a felfedezetlen. Akkor igazán nincs is titok, csak elhallgatott, eltusolt, eldugott, ki nem mondott szavak és mondatok vannak. Nem csoda hát az sem, hogy ígéretemet tartani, titkaim közül egy érdekeset leírni nem tudtam.
Vélekedésem helyességéről győzött meg az idegesen szikrázó nap is. Amikor hunyorogva, sugaraitól fázósan exponáltam, derűsen mondta:
A hold kicsit most bezavar,
szűri földre futó fényem.
Hagyom, nekem is lehet bajom.
De meglásd, holnap egy új hajnalon
megújult erővel lángra lobbanok!
A Holdtól kapott vörös koronáját azonban elfelejtette megköszönni, pedig abban az ajándékban ott rejtőzködhetett valahol egy titok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése