2016. január 17., vasárnap

Egy csokor tojás

     A tolvaj leterítette kabátját a lopott kutyára, ebből ered a mondás: "Eben guba". Ma leginkább a mindegy kifejezés helyettesítésére használjuk. Ugyanerre nyelvünk gazdagsága még számos lehetőséget biztosít nekünk. Nem érdekes, nem számít, nem baj, "az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz". Mindegyik ugyanaz a mindegy. Nem feltétlenül közömbösségről van szó, jelentheti az egyformaságot, megegyezést, de nem a teljes azonosságot. Az egymásra hasonlító, ránézésre meg nem is különböztethető ikrekre az "Olyanok, mint két tojás"-t mondjuk.
Pedig a világon nem létezik két egyforma ember. Lehet tizenkét dühös ember, haragjuk nem egyformán izzik. A hét mesterlövész ugyanazzal a puskával másként találja el a célt. Szépek vagyunk és csúnyák, jók és rosszak, igazak és hamisak. Sorolhatnám a tulajdonságokat, de azok tengernyi sokaságát, finom árnyaltságait figyelembe véve bátran kijelenthetem, csak megtévesztésre alkalmas hasonlóság, ami előfordulhat. A külső megjelenési forma és a tettek hasonlósága mellett mindig ott lesz a gondolatok utánozhatatlan szabadsága.

     Az áruházak polcain sorakozó tojásokra bátran mondhatjuk, egy a tucatból. Egészen addig, amíg valamilyen formában nem tálaljuk az asztalunkra. Csúszóssá teszi a nokedlit, lazábbá a rántotta szalonnáját, díszesebbé a pizzát. Sűríti a leveseinket és megbújik majd mindenik süteményünkben. Mi azért tudjuk, hogy vannak kis tojások, nagy tojások, sőt okos tojások is. Vannak begyakorló tojások is, ezekből egy csokornyit kaptam lencsevégre. Színük, alakjuk és nagyságuk akkor állandósul, amikor a tojó kellő gyakorlatot szerez naponta, másfél naponta egy-egy mony előállítására. A héj színében, formájában és a belső tartalom nagyságában egymástól ennyire elütő tojásokat Marika és Gyula gyűjtötték egybe. Velem együtt korosodó nyugdíjasok ők, akik nem akarnak -talán nem is tudnak - megszabadulni a kiadós munkától. Dolgos kezekkel művelik a patak partjáig nyúló veteményest, hizlalják fel a soha meg nem üresedő hidas jószágait, szedik össze a tojók leguruló tojásait. És ott él még a Dédi, aki éppen olyan szorgos gyerek, mint az unokák, dédunokák, ha velük tölti  idejét.

     Igazából ilyenek vagyunk mi emberek, mint a fotó tojásai, sokfélék és tarkák. Megszületünk, felnőtté válunk. Ha ügyesen gazdálkodunk és egy kis szerencse is állandó pajtásunk, változatlan kilók és centiméterek köszönthetnek bennünket minden hajnalon. Gondolataink se szürkülnek be és lelkünket is fiatalon tartja a nyitottság és a kíváncsiság. Túl korán csak az lett vénember, aki a "Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel" tanácsot kitalálta.

Egyetlen dolog - és az nem akármi - azonban biztosan különbséget tesz ember és tojás között. A tojó gyakran nem nő fel tyúkká és akkor a tojását sem látta kakas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése