Tűz és tövis

     Akármilyen beosztás ellátására kaptam kinevezést a tűzoltóság állományában, eltérő mértékben, de mindegyikre jellemző volt az elérhetőség igénye.
 Amikor 24-24-órás időrendben teljesítettem szolgálatot, a szabadnapjaimat a különböző sportos rendezvényeink ritkították, amelyeken örömmel vettem részt.  Legényember voltam, jutott idő mindenre.
 Amikor a járás önkéntes tűzoltóságainak szakmai felügyeletét bízták rám, a tavaszi vizes támadási gyakorlatok kötelező ellenőrzései miatt nem igazán voltak áprilisi-májusi zavartalan hétvégéim. Amíg Péter bácsi Ófalun, a mise után elrendelte a technika próbáját, a szertár nagytakarítását, addig feleségem egymaga ügyelt a két kicsi gyermekünkre és ügyesen elkészítette az asztalra kerülő ebédet is. 24-48-órás tűzvizsgálóként ráértem a szabadidőmet a vizsgálati anyagokra fordítani, mert otthon nem várt senki. Reggel kirepült a család, ki-ki a maga helyére. Az édesanya a gyerekekkel gyakran érezhette magát egyedül, ha nem is gondolt rá, ez az érzés kölcsönös volt. Kicsi még harmadik gyermekünk, amikor megyei parancsnoki ügyeleti szolgálat is színesítette a távollétek palettáját. Ilyenkor nem láttam a családomat péntek reggeltől hétfő délutánig. Azután pedig, a parancsnoki beosztásból adódóan fordult elő gyakori ki-elmaradás. A sokféle elvárásnak eleget téve ma úgy mondanám egyszerűen, hogy nyüzsögtem. Közben pedig tanfolyamokon vettem részt, kilenc éven át iskolákat látogattam.

     Nagyon sok és sokféle embert ismertem meg. A sok csavargás majd életmóddá alakult. Természetesnek tartottam, hogy a gyerekekkel ott van a biztonság az édesanyjuk személyében. Nem is csináltam hát ügyet abból, hogy késve, fáradtan, akár fröccsökkel tele érkezek haza. Ráfoghatnám az egészet a tűzoltóságra, de az csak félig lenne igaz, így nem teszem azt.

    Majd 33 év szolgálatom során azért egy dolog mindig vezérelt, a tűzoltó sorsának alakítása. Hogy jól érezze magát, amikor belép a laktanyába, egyre szépülő környezetben, fejlődő technikával láthassa el feladatát, hogy családja biztonságáért, boldogulásáért elfogadható körülményeket teremthessen, hogy ismerje meg az őt körülvevő világ, hogy róla az emberek dicsérő és megbecsülő szavakkal szóljanak.

Még ma is tele vagyok ezek megvalósítását szolgáló elképzelésekkel. Annyira azért bennem a hiúság, hogy többszöri kopogás után ne dörömböljek az ajtón.

Valamikor naponta recsegett a kárhelyrádió, később a vonalas, majd a mobil. De ma már nem szólal meg a telefon. Nagyot változott a tűzoltó világa. Huszadrangúvá vált sok minden, amiért fáradoztam. 

    Gyakran gondolkodom el az egészről. Megérte?