Hazaárulás?

     A Dráva partját többször is becserkészte, hogy biztos legyen a dolgában. Alaposan körülnézett, hol tudja majd átlépni legbiztonságosabban a határt. Helyesebben szólva, átúszni a folyót, hogy kimászva abból, a lába Jugoszlávia földjét tapossa. Meg is tanult víz alatt közlekedni. Az őrzők nem láthatták, a folyó mélyében is akadály nélkül juthatott tüdejébe a friss oxigén. Rövid idő múlva egy olasz gyűjtő táborban kötött ki, majd hosszú hónapok várakozása után irány a hőn áhított, nagy Amerika.

     Akkoriban volt minden dolgozni vágyónak munkahelye, neki is. Asszonyával együtt a házgyári lakásukban nevelték gyermeküket. Élhettek volna úgy, - korlátok között ugyan - mint "Marci hevesen", akár a szocializmust építő ország családjainak döntő többsége.

De ő nem szerette a korlátokat, hogy reggelente sittre szólítja a vekker. Főnökei voltak, akik feladatokat is kiróttak rá, ezt se tudta igazán elfogadni. Semmi se tetszett neki, csak a rendszert szidta, pedig annak köszönhette a lehetőséget lakása vásárlására, rendszeres jövedelmére, rendezett családi környezetének megszületésére. Kádár katonái a határon őt célozzák, mondta ezt gyakran. Úgy érezte, hogy a hadsereg is ellene fordul, pedig abban sorkatonai szolgálatot is teljesített. Ebben a nagy börtönben nem szívesen élt. Így aztán sebtében elköszönve társától, kicsi gyermekétől, hűtlenül elhagyott mindenkit, megcsalta házát és hazáját.

Igaz, korábban tett kísérletet arra is, hogy szabályosan, útlevéllel hagyja el az országot és látogassa meg a már kint élő pajtását. Ám a hatóságok nemet mondtak, indokolás nélkül, pedig akkor már javában szú rágta a szocializmus építésének oszlopait.

     A nagy Amerika nem tartotta be az ígéretét. Munkát adott, segédmunkát, amivel betevő falatját előteremthette, de az elképzelt színes jövőről csak álmodozhatott. És itt is voltak főnökök, akik miatt csörgött reggel az óra.

Nem is gondolta ő, hogy hosszú időt tölt majd Amerikában, talán az egész "csakazértis" történt. Gyorsan hazakérezkedett.

 .-Mindegy mi vár rám, csak intézzétek, hogy hazajöhessek! - jól emlékszem a szavaira.

Katonai ügyészség, ítélet, börtön. A hatalom teljesen feleslegesen fitogtatta az erejét egy megtévedt, egyszerű melóssal szemben. Istápot csak szűk családjától kap, aki a szabadulása után újra befogadja, pedig az árulása ezt a kört érintette. Második gyermek születik, de az elszakított éveket egybeforrasztani nem tudja ő sem.

Harminc évnyi messzeségre visszatekinteni miért? Nincsenek már határok. Kádár katonái leszereltek. Fiatalok százai, ezrei, százezrei hagyják el otthonaikat senkitől se - vagy a kényszertől - zavartatva. Akkor ez ugye nem is hazaárulás?

      Az a fiatal akkor túl sokat kapott a kiruccanásért és az is lehet, hogy az ítélte el, aki most egészen másképpen árulja - ki, vagy el - hazáját.