2014. január 31., péntek

Jelentéktelen kis madár

     Már a felsősök padjait koptattuk az általános iskolában, még mindig nem érdekeltek bennünket a lányok, annál inkább a csavargás, lófrálás az utcán. Igazából nem loptuk mi a napot, mindig akadt valami fontos dolgunk, legalább nekünk fontos. Zsebünk elmaradhatatlan tartozéka volt a csúzli a válogatott, kerekded kavicskákkal együtt. Alkatrészeit gyakran cserélgettük a pontosabb találatok reményében. A felnőttek, ha látták is kezünkben a veszélyes fegyvert, soha nem szóltak ránk. Nem fegyelmeztek bennünket azért, ha egy-egy madár halálát okozta a mi játékszerünk gyerekes használata.
Leginkább a verebekre lövöldöztünk, azokból ugyanis rengeteg volt. Kedvenc helyeiket gyakran meglátogattuk. Százával rebbentek szét és repültek föl a fára, amikor megláttak bennünket a vasút melletti takarmány keverőben, Erzsébet utca végén a malomban, vagy Náci bácsi daráló műhelyénél. Annyi volt belőlük, hogy célzás nélkül is prédát találhatott közülük a süvítő sebességgel feléjük száguldó kődarab. Így aztán mindig jutott a macskának különlegesség. Volt olyan idő is, amikor az öreg Lakatos papa egy gombócnyi fagyi 50 fillérét adta nekünk darabjáért. Szorgalmasan hordtuk hát az elejtett kismadarakat a Pozsonyi utcába.
A sarok kocsma udvarán a kocsiszín kúpcserepei alá rendre befészkeltek a verebek. Nem szégyelltük  tavasszal - felmászva a tetőre - megrabolni őket. A tojását kereső madárka riadtan csiripelt, jól tudta mit veszített, tavaszi szerelméből sarjadzó életet.

     Nagyon régen volt ez már, mégis, ha eszembe jut, belemar a lelkembe. Talán ezért is etetem a madarakat télen, amikor hófehér ruhát ölt magára a föld? Elnézem őket, ahogyan egymásnak helyet adva, szépen, sorban felcsípnek egy-egy magot és azonnal tovább állnak, csak kicsit messzebbre ahol senkitől se zavartatva elfogyasztják a frissen szerzett elemózsiát.
Sokfélék. Egyszerűek, tarkák, mind színesek. Szürkésbarna verebet régóta nem látok már közöttük. Igazán sajnálom! Vagy én vagyok már az veréb, aki az ablak mögül csendesen szemléli a lakmározókat?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése