Az áruház parkolójában pakolom be a csomagtartóba a vásárolt termékekkel megtömött szatyrokat. A mellettem levő autó végében egy ismerős asszony áll és lányának újságolja -jól láthatóan örömmel- a friss híreket. A pályázatot, amit készített, elfogadták, a falujában ismét megszépülhet valami. Nem hallgatóztam, minden szavát tisztán értettem. Úgy beszélt, ahogy kell, jól megformázott magyar mondatok hagyták el a száját. Nem szólt hangosan, nem is sustorgott és mosolygott, amikor tekintetünk találkozott. Mobilját letette, majd megismertette velem is örömének az okát, azután tovább dicsekedett.
- Berci bácsi elintézte, hogy jövőre szerepelni mehetünk a parlament elé! -mondta lelkesedéssel és a táncosokkal, énekkarral folytatta.
Neki a néprajz kutató egyetemi tanár, Andrásfalvy Bertalan egyszerűen csak Berci bácsi. Ebben a "Berci bácsiban" azért benne volt a Keleti-Mecsek egyik gyöngyszemének minden szeretete és tisztelete, sőt a néven nevezett személy falu irányába tanúsított ugyanezen érzései is.
Megtudtam azt is, hogy nagyfiú nem élt a lehetőséggel és kevesebb pénzért -az Ő nagy örömére- itthon dolgozik. Majd 35-éve választotta életterének ezt a kis községet és fáj neki, hogy a lakosság lélekszáma csak csökken. Néhány perc alatt annyi információt zúdított a nyakamba, olyan féltéssel és elkötelezettséggel, hogy magamban kineveztem a falu polgármesterének. Mert legalább ilyennek kell, legyen az egyenlők között az elsőnek.
Szolgálati éveim alatt illendőségből, szükségből, a tűzvédelem érdekéből nagyon sok tanácselnököt, polgármestert ismertem meg -baranyait, más hazait, külföldit-, legtöbbjüket csak felületesen. Volt egy tanácselnök, aki a jóérzésű emberek sokadik kérése ellenére sem tett semmit, nem fékezett meg egy kegyetlen szülőt, mert annak rokona helybéli "nagy" ember volt. A kislány meghalt és az emberek sokáig összesúgtak a hátuk mögött a vonaton, haragjukat nem is leplezve, amikor megtudták, hogy azok onnan valók. Régen volt ez már, van annak már 50-éve is. És akkor a tanácselnök -akire egyébként rendes emberként emlékezek vissza- ebbe belebukott.
Az utóbbi 20 évben ezek a főemberek olyan gyakran váltották egymást, mint a kikapós emberek a kupleráj ajtajánál, ha oda új prosti érkezett. A hivatal bejárati kulcsát nem feltétlenül azért adogatták gyakran másnak, mert nem jól dolgoztak és odabent nem érezték jól magukat, hanem azért, mert a választókat senki nem tanította meg jól választani. Hamar le is mondtam arról, hogy alaposabban megismerjem a polgármestereket és az őket kísérő, gyakran nem is szimpatikus sleppeket. Könnyen tehettem, mert többségüket -ha kellett volna is - nem nagyon érdekelte a tűz elleni védekezés feladata.
Ezért is esett jól, találkozni a parkolóban egy olyan emberrel, aki mintha polgármester lenne, mindent megtesz falujának boldogulásáért.
Kendőzetlen örömöm nem tartott sokáig, mert szóltak, hogy szálljak már le a földre. Külföldi barátainkkal az előadást várva kört alkotunk és beszélgetünk.. Nagy hanggal -idegen nyelv tudását fitogtatva - jön valaki, hívatlan vendég és erőszakosan megbontja a kört. Sorban a kezét nyújtja, nekem nem.
-Te jó ég! Ez a balga még ma sem tudja, hogy ilyen magatartással ő lesz a szegényebb? Hát ez is egy polgármester!
Van, ahol a település első embere képviselővel rendszeresen hajba kap. Ütik, köpködik egymást. Testi sértés is, meg garázdaság is ez, de rövid időre mindig csak a képviselő távozik rendőri segítséggel. Mert a polgármester egyben országgyűlési képviselő is. Jogot formálhat arra, hogy elkerülje az igazságszolgáltatást? Igen. Talán egy kisgyermek halála... Ez a köpködős az írott sajtó szerint már vagy tucatszor nyert parlamenti felmentést. Találkoztam már vele személyesen is, de erre nem vagyok igazán büszke. Vannak közöttük az egy fenékkel kettő-három-sőt több lovat is megülők. Ők azok, akik ezt a gyakorlatot korábban mélyen elítélték s ha ma rákérdezünk, hát a véleményük megváltozásáról beszélnek. Országos főemberként sokkal többet tudnak hozni a hazai kicsi konyhára, ezt szajkózzák. Az pedig nem zavarja őket, hogy ez a többiekkel szemben ugyebár tisztességtelen. Van közöttük, aki a forradalom ünnepén a sikeres takarékosságról beszél, nem pedig a szabadságról és a hazáról, a példamutatásról. Az ilyenek a mondataikat általában nehezen fogalmazzák meg, darabosan jönnek elő a szavak, nem csoda, hiszen azok gyakran nem egyezhetnek a gondolatokkal. Van közöttük, akire rálőnek, aki uzsorásként méri a kenyeret.
Sokukat ismerem, merek általánosítani. A polgármesterek döntő többsége becsületes, önös érdekeit háttérbe szorító, a közösségükért a nap minden percében szolgálni nem rest emberek . Azt az egy-kétszázat pedig kiforrja majd magából a milliók tisztessége.
Úgy lesz majd mindenütt, mint a Keleti- Mecsekben, abban a kis faluban, ahol még a halottaikat is körbe ölelik az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése