"Munkáját minden szakterületen az alaposság, a pontosság és az újra való törekvés jellemezték. A szakmai feladatok mellett alapítója lett az újjászerveződött Baranya megyei Tűzoltószövetségnek, sőt annak kezdettől, 1992-óta elnöke. Óriási energiával azon dolgozik, hogy Baranya megyében méltó rangot kapjon a tűz elleni védekezés az önkéntes, a létesítményi, a hivatásos tűzoltó szervezetekben, de minden fórumán a civil életnek is."
Az önkényesen kiragadott mondatok abból a 2008. március 10-én kelt levelemből valók, amelyben javaslatot tettem a nyugállományú tűzoltó főtiszt, ezredesi előléptetésére. Nem ez volt az első nekifutásom, de végre sikerült. A kifejezetten erkölcsi elismerést az Országos Tűzoltó Napok központi ünnepségén, Siófokon vehette át. (Akkor még voltak ilyen seregszemlék.)
A bajtársam majd 20 évig, ellenszolgáltatás nélkül, magas színvonalúan tette a dolgát a megye tűzvédelme érdekében. Folytatása volt ez tulajdonképpen a hivatásos pályafutásának. Jól láthatták ezt megyei -és városi vezetők, az országos szövetség, de külföldi tűzoltó szervezetek is. Önkéntes és köztestületi tűzoltóságok megszületésénél bábáskodott, képzéseket és versenyeket szervezett, megmozdítva a kisvárosok és falvak fiatalságát. Nemzetközi minősítést ért el az országban elsőként baranyai leány csapat. Önzetlensége nem igazán ismert határt, a munkába rendesen befogta a családját is, különösen a feleségét. Abba is hagyom a dicséretét, mert még elfogultnak tarthatnak, hiszen 1973-ban együtt húztuk fel a marhabőr csizmát és útjaink -gyakran helyileg is- párhuzamosan futottak.
Elnöki posztjáról lemondott, ezért e hónap második napján új elnököt, új vezetőséget választottak. A katasztrófavédelem az általa irányított -mindjárt újra állami- tűzoltóságokkal remélem, hogy jól fogja ellátni ezt a számára újszerű, nagyvonalúan bevállalt feladatát.
Az új elnök székfoglaló beszéde rövid volt, általános, igazán semmit nem mondó, semmi elképzelést fel nem vázoló. A leköszönő elnökről egy szót sem szólt. Nem akart, nem engedték, nem tudott? Nem tudom. Ezt a -legalább illetlenségből fakadó- hiányt kísérelte meg pótolni megszeppenve és kissé félszegen egy fiatalabb tűzoltóparancsnok, aki tisztséget kapott az új vezetésben.
Még az a szerencse, hogy a Kapfenbergben hazánk hírnevét öregbítő leány raj tagjai nem voltak ott, nem tanultak rosszat és nem kellett mások helyett szégyenkezniük. Restelkednie a megyei igazgatónak sem kellett, mert a fennhatósága alá tartozó terület tűz-és katasztrófavédelmét segítő megyei szervezet ezen közgyűlésén nem vett részt. Mint ahogyan én sem. Úgy hallottam, így történt. A beépített kémeim jelentették és a telefonokat egyébként is lehallgattam.
Most én mondok köszönetet a leköszönő elnöknek a két évtizedes, fáradtságot nem ismerő, mindannyiunk számára jó példát mutató tevékenységéért. Büszke lehet magára és az elért eredményeire, mi pedig őrá és magunkra is, hogy vele együtt dolgozhattunk. Élje életét ezután több pihenéssel, jó egészségben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése