Január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából az illetékes miniszter elismeréseket adott át az arra érdemeseknek. A kitüntetettek közül többen is kellemetlenül érezhették magukat, amikor az asztalosok a dicséretes kovács- lakatos- bádogos munkáik miatt foghattak kezet a szakterület első emberével. Tovább fűszerezték Zsolnay hazájában a rendezvényt az idegenből hozatott ajándék porcelán tárgyak. Annak, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, mindössze két oka lehet. Az egyik az, hogy a minisztert le akarták járatni. A másik pedig az, hogy a miniszter háta mögött az apparátusban hanyag emberek, rosszul dolgozók is sorakoznak. Olyanok, akik gépelési hibája miatt kimarad egy fontos szakasz a fegyver törvényből. (Ja, elnézést! Az egy emelettel feljebb történt.) A kitüntetettektől, a javaslatokat tevőktől, azokat elbírálóktól és az utca emberétől is elnézést kérhetett volna a miniszter akkor és ott, vagy négy nap múlva az Európa Kulturális Fővárosa fontosságát ecsetelő - sajtó hasábjain is megjelenő - értekezésében. Nem tette. Minden bizonnyal ez is az EKF része!?
Még jó, hogy ekkortájt kapott Raoul Vallenberg- díjat Gizi néni, nyugalmazott óvónő. Esetében minden stimmelt. "Csak" annak kellett megfelelnie, hogy életével követendő példát mutasson embertársainak. És ezt tette és teszi ma is. Fajtól, felekezettől, színtől, kortól nemtől, egyáltalán mindentől függetlenül önzetlenül szereti és segíti embertársait. Ha szüleim kitartóbbak, majdnem óvodása lehettem volna szülőfalumban a pályát kezdő nevelőnek. Sokkal később szerencséje volt két gyermekemnek is, akik az Ő óvodájába járhattak. Amikor a kicsik oktatásának játékosságával foglalkozott behatóbban, én igyekeztem neki segítséget adni a magam szakterületéről. Sikerült kijárnom számára még egy miniszteri kitüntetést is annak ellenére, hogy a tanácsi felügyeleti osztálya nagyon irigykedett, nagyon nem akarta, de azért találtam aláíró jó embert. Igaz, ez még 1982-évben volt.
Gizi Néni már hetven felett, csak él, csak szeret, csak segít, fáradó szemeivel csak dolgozik. És nyugdíjasként, unokája előtt szégyenkezve szegényen, mégis gazdag szívvel él.
Mese és a valóság képecskén Gizi néni sok száz gyermeke közül néhánynak az alkotása látható (tűzoltós kirándulás után készültek) és részlet Kuczka Péter: Mese a fekete varázslóról c. versecskéjéből.
"Pattogva indul a tűz,
szürke füst volt a haja,
parázsból volt a szeme,
lobogott a taraja.
Futott az erdőn át,
...jött a tűz és fújtatott,,
parázs szeme villogott,
apó, anyó a lapáttal
fejére csaptak nagyot.
...Ami belőle megmaradt,
bedugták a kemencébe.
...Melegíts a kemencében,
így végezd kötelességed."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése